indy.media.hu független média központ

Képek: West End, 2003. november 28.

SAN FRANCISCO — A kaliforniai legfelsőbb bíróság hétfőn elrendelte, hogy a magánkézben lévő bevásárlóközpontokban ne lehessen megakadályozni a bérlők valamelyike elleni bojkottra felszólító tüntetéseket. A bíróság négy a háromhoz arányban úgy határozott, hogy a San Diego bevásárló központ megszegte Kalifornia állam szólásszabadságra vonatkozó törvényét, amikor tulajdonosai kitessékelték a bevásárló központból a tüntetőket, akik az egyik üzlet elleni bojkottra felhívó röplapokat osztogattak.

“A bevásárló központ egy nyilvános fórum, ahol indokolt, hogy az emberek szabadon érvényesíthessék a szólásszabadsághoz való jogukat.” – fogalmazta meg a többségi véleményben Carlos R. Moreno bíró. Moreno bíró úr elmondta, hogy a bevásárlóközpontoknak az üzletmenet zavartalanságának megőrzése érdekében eddig joga volt a szabad véleménynyilvánítás idejére, helyére és módjára vonatkozó rendszabályokat elrendelni és érvényre juttatni.

“A tartalmuk miatt azonban nem tilthatják meg a vélemény nyilvánítást”, írta a bíró, még akkor sem, ha az valamelyik üzlet bojkottját sürgeti is.

Az eset 1998. októberéig nyúlik vissza, amikor is San Diego egy előkelő bevásárlóközpontja, a Fashion Valley előtt a Nemzetközi Grafikai Kommunikációs Szakszervezet (Graphic Communications International Union) tagjai tiltakoztak, felhíva a figyelmet egy a San Diego Szakszervezeti Döntőbíróság előtt akkor folyó ügyre, amelyben szerkesztőségi alkalmazottakat képviseltek.

Miközben az egyeztető tárgyalások holtvágányra futottak, a szakszervezet úgy próbált nyomást gyakorolni a döntőbíróságra, hogy bojkottra felszólító röplapokat osztogatott a lapban hirdető Robinson May nevű üzlet előtt. A bevásárlóközpont tulajdonosai kitiltották a tiltakozókat az ingatlan területéről, azzal érvelve, hogy a bevásárlóközponttól nem kaptak engedélyt, ezért birtokháborítást követtek el. A szakszervezet az Országos Munkaügyi Testülethez fellebbezett.

Miután a dokumentumok alapján a Testület a szakszervezeteknek adott igazat, a bevásárlóközpont District of Columbia Fellebviteli Bíróságához fellebbezett. Múlt évben a bíróság visszautalta az ügyet a kérdéses államhoz döntés végett.

A hétfői döntés helybenhagyta Kalifornia állam legfelsőbb bíróságának egy 1979-es döntését, amely kimondta, hogy a bevásárló központok nyilvános fórumok, ahol a szólásszabadsághoz való jogot Kalifornia törvényei garantálják. Hétfőn a döntéssel egyet nem értő bírákhoz szólva Ming W. Chin bíró a korábbi döntést “rosszul megfogalmazottnak nevezte” és megjegyezte, hogy a legtöbb államban magán területen nem érvényesíthető a szólásszabadsághoz való jog.

The New York Times, 2007. december 25.

(ford: lucid)

 ***

Hipermarketben és plázában volt már Magyarországon is demonstráció. 2003. november 28-án, a Ne vásárolj semmmit! Napon az egykori Lehet Más a Világ! hálózat Váci utcából indított felvonulása a West Endben ért véget, ahol felkészületlenül találták a helyi őrző-védőket és a kiérkező rendőröket, akik nem szembesültek hasonló tüntetéssel.

Néhány éve pedig El-Hassan Róza képzőművész szervezett demonstratív rajzórát tanítványainak a természet kies tájai helyett egy TESCO-ba. Az ötletet az azzal való szembesülés adta, hogy a szóban forgó helyen tilos a fotózás (régen a magyarországi szovjet laktanyák környékén is tilos volt fotózni, adódik egy radikális párhuzam). Akció volt kifelé és meditáció befelé – így értékelte utólag az eseményt El-Hassan.

Magyarországon a Polgári Törvénykönyv a birtokvédelemről elmondja, hogy "190. § (1) A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is elháríthatja." Tehát az őrző-védők intézkedhetnek, hozzányúlhatnak a tüntetőkhöz, mielőtt meg kellene várniuk a kiérkező rendőröket. Kérdés, hogy a magyar jogi szabályozás elmozdul-e idővel az amerikai felé a kérdésben?

A köztereket amúgy is tönkretevő megnövekedett közúti forgalom elől a városlakókat a plázákba tereli ez az elhibázott városfejlesztés, de ezeken a helyeken már csupán fogyasztóként tekintenek rájuk. Nyilván így a zajjal, légszennyezéssel, betegségekkel, balesetekkel járó túlzott közúti forgalomra később érkezik megoldás, vagy egyéb álmegoldások születnek (aglomerációba menekülés, ami még több forgalmat okoz), miközben a plázák maguk is gépjármű-forgalom növelő hatással bírnak. A műemléki épületek felújítását is hátráltatja ez a köztereket leértékelő folyamat. Lehet vitatkozni a plázák szükségességéről, de esetünkben felesleges, hiszen a fő gond az, hogy egyetlen európai országban sem jelentek meg olyan számban, mint hazánkban és Budapesten, tönkretéve többek közt a kiskereskedelmet.

A plázák gyakorlatilag privatizált közterek, hiszen "utcanévtáblákkal", szökőkutakkal, számtalan szolgáltatással (köztük közszolgáltatásokkal: posta, ELMÜ), templomokkal működnek, miközben tönkreteszik a hagyományos köztereket az elszívó hatásukkal. Plázákban nincs kék ég, nem fúj a szél, nem süt a Nap. A legújabb kutatások szerint a folyamatos mesterséges világítás, a légkondícionált levegő, a kevesebb mozgás károkat okoz az itt szocializálódó fiatalokban, és azokban, akik túl sokat időznek itt. Mindemellet egy üzleti alapú, csonka közteret jelentenek, számtalan egyéb funkciót megspórolva az eredeti közterekhez képest, amelyek hiánya egyéb hátrányokkal jár a bennük megforduló városlakókra nézve.

Ha elfogadjuk, hogy a túl sok pláza túl sok köztéri funkciót vett át Budapesten, akkor felvetődik a kérdés, hogy nem kellene Kalifornia után Magyarországon is újragondolni az ilyen épületekben történő szabad véleménynyilvánítási és gyülekezési jog gyakorlását?

(suaj)

***

AZ OLVASÓI KOMMENTEKBŐL:

- JR: szerintem a magyar birtokvédelmi törvény sokkal jobb. A pláza ugyanis magántulajdon, tehát nem közterület, hanem magán! Innentől kezdve a tulajdonos joga eldönteni, hogy ott tüntethet-e valaki, vagy nem. Tiszteletben tartom, ha valaki ezzel nem értek egyet, de akkor ahhoz megyek holnap a kertjébe, sőt a hálószobájába tüntetni:)) Ez kis túlzással, de olyan! A pláza ugyanis annyiból közterület (inkább közösségi), hogy „sokan megfordulnak ott”, de tulajdonjogi szempontból nem közterület. Végezetül le szeretném szögelni itt is, ahogy minden ilyne jogi témánál: Nekem jogi és elvi aggályaim vannak, a tüntetéssel nincs különösebb bajom. De, ha a plázatulajdonosnak van, akkor joga van azt kipaterolni a plázából…

- söntemplán: ez is azok közé a trivialitások közé tartozik, amit úgy látszik minden alkalmommal hangsúlyozni kell, ahánszor csak felmerül. valamilyen magánterület (pl. pláza) és valakinek a hálószobája SEMMIBEN nem hasonlít egymásra, még a tulajdoni viszonyokat illetően sem. sőt, lehet, hogy az én háloszobám valaki másnak a magántulajdona, ha például bérlem azt. attól még a tulajdonos nem jöhet oda be, ha csak be nem hívom, mert az az ÉN hálószobám abban a pillanatban. ez még az itteni törvények szerint is így van. a tulajdonjog gyakorlásának még ebben a tulajdon-orientált világban is, ahol a tulajdonjoggal rendre történnek visszaélések, kőkemény jogi korlátai vannak. az etikaiakról most még egy szó nem esett.

- J.R.: A tüntetők kibérelték a plázát???:))

- söntemplán: természetesen senki nem bérel ki semmilyen plázát, az ember bemegy a plázába és kész. ha akar, vásárol, ha akar, nem, de ez a kossuth térre is igaz, azzal a különbséggel, hogy ott semmit nem lehet se vásárolni, se bérelni. az policy kérdése, hogy lehessen-e nyilvános helyen tüntetni, ha az pláza, iskola, sportpálya, vagy akármilyen nagy darab magánterület, az meg tásadalmi felfogás kérdése, hogy ezt eldönteni kinek a hatáskörébe tartozzék. az san diegói tulajdonos úgy gondolta, hogy az övébe, a bíróság ezzel ellentétesen döntött. mindegy. szerintem sokkal érdekesebb az a kérdés, ki miért és mi ellen akar tüntetni, és erre megfelelő hely-e a pláza.

Kapcsolódó linkek

• Tüntetés a West Endben - videó (zofi.hu)
• A 2003-as Ne Vásárolj Semmit Nap felhívása
• Eredeti cikk: The New York Times, 2007. december 25.