indy.media.hu független média központ

[Összeállította: Maxigas, szerkesztette: Frederick Dubois, fordította: BM.]

Jeanette Hofmann (A Német Civil Társadalom koordinációs csoport tagja):

Az USA nem hajlandó beszélni az Internet kormányzásról. Valószínű, hogy a csúcstalálkozó felkéri majd Kofi Annan ENSz főtitkárt, hogy hívjon össze egy Fórumot az Internet kormányzásról, ahol az USA részvételére is számíthatunk. A fórum számos témát tárgyalna, beleértve az információs technológiák hasznosítását fejlesztési célokra, vagy a politikai felügyelet kérdését.

Rikke Frank Jorgensen (Civil Társadalom Emberi Jogi Bizottsága):

Sokan érdeklődtek az emberi jogi helyzetről. A helyzet az, hogy szeptemberben a genfi 3. előkészítő konferencia keretében néhány szervezet a civil társadalomból egyetértésben más tunéziai szervezetekkel úgy határozott, hogy megszervezik a Népi Információs Társadalom Csúcstalálkozót (Citizens’ Summit on Information Society - CSIS), a WSIS egyfajta kísérő eseményeként. Ez nem szokatlan, hiszen számos esetben megtörtént az ENSZ csúcstalálkozók alkalmával, annak érdekében, hogy azokat az embereket is bevonják, akik nem vehetnek részt a hivatalos folyamatban. Több helyet lefoglaltunk Tuniszban, de sorra visszamondták őket, néha már a foglaló kifizetése után.

Tízen-tizenöten közülünk koordinációs találkozót tartottak volna a Goethe intézetben tegnap reggel. A tuniszi civil társadalom tagjait nem engedték belépni az épületbe. Az ajtót magukat “biztonsági személyzetnek” nevező civil ruhás rendőrök állták el. Nem vagyok biztos benne miféle rendőrség volt ez. Amikor én és a nemzetközi civil társadalom más tagjai a szolidaritás jeléül szintén kívül maradtunk, akkor erővel eltávolítottak. Ezután bejártuk a várost, hogy egy másik helyet keressünk a békés gyülekezésre, ahol gyakorolhatjuk a szabad gyülekezés emberi jogát. Minden alkalommal távoznunk kellett; taszigáltak, egyes embereket még kocsikba is megpróbáltak betuszkolni és elvinni. A végén a német nagykövet is megérkezett és megpróbált belépni az Intézetbe a vendégaivel együtt, de őt sem engedték be. Ezek után mindannyian kapcsolatba léptünk a saját delegációnkkal és kértük a kormányaink támogatását, hogy segítsenek helyet találni a népi találkozó számára. Sok civil szervezet döntött úgy, hogy törli a tervezett eseményeket, ezzel hogy felhívja a figyelmet a helyi feltételekre. A CSIS nem kifejezetten Tunéziáról szólna, hanem olyan általános érvényű szempontokat tárgyalna, amire a hivatalos WSIS diplomáciai tárgyalásai keretében nincsen lehetőség, viszont a világ minden polgára számára fontosak.

Parmindeer Jeet Singh (a Civil Társadalom Utómunkálatok és Megvalósítás Bizottság Koordinátora):

A civil társadalom teljes kiábrándultságát kell tolmácsolnom önöknek. A tuniszi fordulót úgy harangozták be a szervezők, mint a “Megoldások csúcstalálkozóját”. Ehhez képest semmilyen hatékony megoldást nem találtunk a problémákra, amelyek ide hoztak minket. Pl. az új kommunikációs lehetőségek megfelelő használata a fejlődő országok fejlesztése érdekében. Az északi országok nem mutattak semmiféle politikai hajlandóságot arra, hogy előrébb lépjünk az Internet kormányzása terén és nem alakítottak ki semmiféle nyomonkövetési folyamatot sem. Az informatikai technológia fejlesztésének finanszírozása - ami egy nagyon fontos kérdés - egyáltalán fel sem merült és ezirányú kötelezettséget sem vállalt senki. Jelenleg a kormányok azon dolgoznak, hogy megpróbálják elkendőzni a WSIS folyamat esetleges teljes bukását. Az a terv is egy minimalista és technológia-központúságot mutat, hogy az ECOSOC (Az ENSz Gazdasági és Társadalmi Tanácsának Tudomány és Technológia Bizottsága) kapná meg a folyamat ellenőrzésének jogát. Ez a verzió csak akkor működne, ha az ECOSOC szervezeti felépítését teljesen megválatoztatnánk, hogy illeszkedjen a mandátumához, valamint megváltoztatnánk a nevét Információs Társadalom Bizottságra.

Bertrand de la Chapelle (a Civil Társadalom Utómunkálatok és Megvalósítás Munkacsoport koordinátora)

Az igen fontos emberi jogi aspektust leszámítva, a WSIS a stakeholderek – a kormányok, a privát szektor, valamint a civil társadalom – feladatoiról és felelősségéről szól. Tunéziát a multi-stakeholder megközelítés próbájának szánták, de tulajdonképpen arról szól, hogy rendelkeznek-e a kormányok a megfelelő politikai akarattal a multi-stakeholder megközelítésmód alkalmazásához. Az Internet kormányzásról vagy a finanszírozásról szóló vita is csak arra volt jó, hogy kiderüljön, képesek vagyunk-e együtt dolgozni. Sokkal többet lehetett volna elérni, és sokkal nagyobb elkötelezettséget vártunk a kormányok részéről a multi-stakeholder folyamatok kialakítása mellett - két év állt rendelkezésre. De a folyamatnak még nincs vége – a csúcstalálkozónak vége ugyan, de a folyamatnak nincs. Feltéve, hogy az aktuális tervezet már nem változik érdemben, csak néhány elem maradt, amelyekre alapozhatunk, hogy végül sikerüljön kialakítani egy valóban hatékony multi-stakeholder mechanizmust és implementációs rendszert. Egy pozitív megjegyzést kell tennem: a 2006-os év nagyon fontos lesz, mert ekkorra kell elkészülnie a fenti folyamatról szóló jelentésnek, és az ECOSOC-t felkérik, hogy vizsgálja felül az Tudomány és Fejlesztés Bizottság feladatait. Itt tartunk. A tárgyalásoknak nincs vége. Tehát még abban sem lehetünk biztosak, hogy ezek a mérföldkövek benne lesznek a végleges dokumentumban.

Kérdések

Gondoltak rá, hogy bojkottálják az egész folyamatot?

Hofmann: A bojkottról a kezdetektől fogva szó volt, de nagyon nem szeretnénk bevetni. A helyi emberek hosszútávon gondolkodnak. Erről nem szabad megfeletkeznünk. A bojkott tulajdonképpen a legvégső és legrosszabb lehetőség.
Peake: Sokan úgy érezték, hogy törölniük kell az eseményeiket, mások úgy érezték, pont hogy beszélniük kell a történtekről. Én magam ha hívtak megyek, ha törlik az eseményt, akkor pedig távolmaradok.

Indymedia/Sasha: Két kérdést szeretnék feltenni. (1) Megbízható forrásokból úgy értesültünk, hogy az USA kereskedelmi hivatala megkérte az Amnesty International-t, hogy tegyen közzé sajtónyilatkozatot a Tunéziában történt incidensekről. Lenne szíves kommentálni, hogy lehetséges-e, hogy az USA és főként az ICANN arra akarja felhasználni az incidenseket, hogy aláássa az ENSz hírnevét, illetve hogy úgy tüntesse fel magát, mint a domain soros királyát, mialatt elvonja a figyelmet az ő saját emberi jogi vétségeiről? (2) A Genovai fázis alatt volt egy petíció és egy kampány az RFID (rádiófrekvenciás azonosító) chipes regisztráció ellen. Úgy emlékszem akkor született egy ígéret, hogy a következő fázisban, Tunéziában nem lesz RFID beültetve a kártyába. A rendszer viszont nem változott Genova óta.

Hofman: Már a harmadik előkészítő konferencián kiderült, hogy a rendszerben nem lesz változás, beleértve az RFID-t is.

Peake: (1) Az ICANN nem annyira jelentős intézmény, hogy effajta játékot űzzön. (2) Igen, használnak RFID-t: majdnem minden szobában lehet egy azonosító, így technikailag lehetséges követni minden egyes embert a WSIS-en belül. De azért nem hiszem, hogy azt bárki is tudná, hogy itt ülök ebben a szobában. Nem tudom, hogy a szervezőknek szándékában áll-e és persze van-e rá kapacitásuk, hogy elmélyedjenek ebben az információban.

Jorgensen: Legalább sikerült néhány adatvédelmi elvet betenni a vendéglátó országgal kötött megállapodásba. Persze ezek csak szabályok, és keményen kell küzdenünk a betartatásukért, de Genovában még ennyi sem volt.
Egy kiabáló tuniszi fickó, akit saját kormánya agymosott: […] Egyáltalán nem kellene a tuniszi helyzetről beszélniük. Senki sem ezért jött ide. Ez egy nemzetközi konferencia a technológiáról! […]

Műsorvezető: Ez kérdés volt vagy megjegyzés? ;j