
A Digitális Frontvonalak c. beszélgetés-sorozat keretében alkalmunk volt történelmi perspektívából értékelni az Indymedia vállalkozást. Amikor az Indymedia megjelent a színtéren, teljesen felforgatta az alternatív média világát. Sikerét technikailag a nyitott publikálási modellnek köszönhette, társadalmi vonatkozásban pedig annak a globális közösségnek, ami kiépült körülötte. Tartalmilag arra az ötletre épült, hogy híreket szolgáltat aktivistákról aktivistáktól aktivistáknak. Sok aktivista számára így lényegében felülírta a fősodrú médiát. Idővel a radikális politikai mozgalom legerősebb márkanevévé nőtte ki magát. Mára az alulról jövő kezdeményezések egyik sikertörténeteként tartják számon. És itt kezdődnek a bajok. Néhány Indymedia aktivista már az Indymedia történetét írja, és nem a történelmet. Tulajdonképpen az Indymedia már történelem, csak továbbél abban zombiszerű állapotban, ami az elhúzódó projekteket jellemzi posztmodern/posztmortem világunkban.
Akármilyen progresszívnek számított egy kollaboratív weblog 1999-ben, a globoszféra kiépülésével értelmét vesztette. Szinte dinoszaurusznak számít a social networking oldalak, az RSS csatornák és tag felhők korában. Az elnyomás, és a tiltakozás, mint látványosság, még mindig elengedhetetlen a mozgalom külső és belső kommunikációja szempontjából, viszont sok író és olvasó számára kezd unalmassá válni (ld. riot porn - lázadás-pornó). Az Indymedia, mint szolgáltatás a mozgalom számára kétes értékekkel bír. Egyrészt az Indymedia aktivisták specializációja problémás lehet, amikor csak a dokumentálás miatt bukkannak fel egy-egy politikai eseményen, és az akció végeztével ugyanúgy eltűnnek, mint fősodrú média dögkeselyűi (így lesznek a politikai látványosság elsőfokú fogyasztói). Másrészt az Indymedia aktivisták specializációja sokszor problémás, amikor a felhasználók egy kapitalista értelemben vett szolgáltatást látnak bennük, akik azért vannak, hogy moderálják a hozzászólásokat és kijavítsák a helyesírási hibákat, netán gatyába rázzák a heberhurgyán odafirkantott cikkeket. Nagyobb események alkalmával, mint a G8 ellencsúcsok, az Indymedia aktivistái szívesen dolgoznak együtt a szervezőkkel, sokszor testi épségük veszélyeztetése mellett is, hogy tudósítsanak az eseményről. A Francia Tavasznak is nevezett diáklázadások alatt sok éjszakát átdolgoztak, miközben a sietősen feltöltött cikkeket és felhívásokat szerkesztették. Azonban a mindennapokban kicsit belefáradtak abba, hogy "feltakarítsanak a vendégek után".
Összességében volt valami a megbeszélések általános hangulatában, ami arra utal, hogy az Indymedia már nem az az érdekes, izgalmas projekt, ami valaha volt. Természetesen mindenki belátja, hogy fontos fenntartani a hálózatot, hiszen még mindig a mozgalom kommunikációs infrastruktúrájának gerincét alkotja. Ezen túllépve azonban új irányvonalak megfogalmazására van szükség. A konferencia során általánosságban két ötlet merült fel. Először is, a blogok után a következő nagy változást az Internet világában a social networking oldalak hozták (ld. iwiw), amiknek aktivisták számára is van értelme (ld. a készülő lmv.hu). Tulajdonképpen aktivisták számára több értelme van: ők nem csak csevegni akarnak, hanem szervezkedni és cselekedni is. Egy olyan közösségi hálózatot építő oldal, ami figyelembe veszi, hogy az aktivisták kollektívákban és affinitási csoportokban szerveződnek, tényleg megerősítené a mozgalmat.
Másodszor, amíg a huszadik század második fele az információ szabadságáról szólt, amit az Indymedia a nyílt publikálás gyakorlatára és a nyilvános Internetes híroldalra fordított le, a huszonegyedik század eleje a kontroll és a kriptográfia ideje az informatikában. Az utóbbi néhány év szerver-elkobzásai, amik a foglaltházak elleni kilakoltatási kampánnyal egyidőben jelentkeztek, megtanították az aktivistákat, hogy megbecsüljék a biztonságot. Amikor adatokat gyűjtöttem egy leendő foglaltház-adatbázis számára, rá kellett jönnöm, hogy rengeteg dolog van, amit az anarchista mozgalmárok szeretnének tudni egymásról, magukról viszont soha nem tennék közzé ezeket az információkat. Ha ez a helyzet, akkor érdemes elgondolkodni egy olyan kommunikációs infrastruktúra kiépítésén, ami csak ‘megbízható’ embereket köt össze. A törvények gyorsan változnak, különösen Európában, és a titkosított kommunikációs csatornák biztosítása lassan illegálissá válik. Olyan kifinomult eszközökre van szükségünk, amik átszivárognak a hatóságok megfigyelő rendszerein, és értelmezhetetlenek az adatgyűjtési (data retention) törvények számára.
Mit tehetnek az Indymedia aktivisták azért, hogy túllépjenek a zombi léten és megint hasznos és innovatív szolgáltatásokat nyújtsanak a mozgalomnak? Egyrészt biztos, hogy az űj vállalkozás nem egy nemzetközi honlaphálózat lesz, hanem egy olyan szolgáltató, ahol a felhasználók cikkek helyett egész információ-struktúrákat építhetnek ki, honlapokkal, levelező listákkal és csevegőszobákkal. Másrészt, az új projekt elengedhetetlen tartozéka az egyszerűen használható és kivételesen biztonságos kommunikációs csatorna, talán a weben kívül, de mindenképpen az Interneten. Ez már nem egy alternatív média hálózat lesz, hanem egy új szubkultúra sötéthálója (darknet).
Mi legyen az Indymedia hagyatékkal? A végső összeírásnál kiderül, hogy a projekt legértékesebb része az a kapcsolati háló, ami működteti. Ezek az emberek újra történelmet írhatnak, ha megtanítják egymásnak és másoknak a következő generációs forradalmi technikákat, és kiépítik, fenntartják a hozzá tartozó infrastruktúrát. Eladhatjuk a domain neveket, hogy a pénzt egy új információs háború fegyvereibe fektessük.
Záradék: a cikk egyéni gondolatokat is tartalmaz a konferencián elhangzottakról, és nem feltétlenül tükrözi az Indymedia hálózat aktivistáinak véleményét.
maxigas*anargeek.net
Indymedia.hu
A szerző a Horizont Kutató Intézet tagja.
Az első tapogatózó próbálkozások, hogy túllépjünk az Indymedia paradigmán:
Újgenerációs Indymedia kezdeményezés
http://alternatives.tikimedia.org/display.php?articleId=2
Indymedia kritika és kapcsolati hálókra épülő aktivista platform a riseup.net kollektívától (jegyzetek):
http://stamp.poivron.org/MeetingNotes/IndymediaTwoAndCrabgrassDiscussion
Magyar aktivista platform kezdeményezés (fejlesztés alatt):
http://lmv.hu/
Hozzászólások
az indy halott
Én pedig sosem léteztem, maxi küldeménye meg felbontatlanul ért vissza a feladóhoz
az indy halott
Én pedig sosem léteztem, maxi küldeménye meg felbontatlanul ért vissza a feladóhoz
Én imádom az indyt, de ne kelljen kommunistának lennem, ha „ide akarok tartozni”.
alja-nak
nem „kell” kommunistának lenned
olvasd el pl ezeket a cikkeinket:
Van-e neked kommunistád?
Fórum után másvilág
stb
Mielőtt még hülyeségbe...
… csapna át ez a vita is: gondoljatok arra, hogy milyen csekély hatása van annak a médiumfajtának, amelyik nem eléggé profi.
Az ún. alternatív vagy radikális vagy mindegymi médiavilág relatíve összeszűkülőben van a „hivatalos” médiával szemben, hiszen az sokkal gyorsabban nő, mint mienk egyrészt, másrészt az ún. nonprofit média is sokat veszített a lendületéből az elmúlt 10, de még inkább az elmúlt 5 évben Magyarországon. (Most az árulókról nem beszélek.)
Az Indy ugyan nagyon jó ebben a közegben, de közben az internet hatalmasra duzzadt. A közösségépítő hálózatok taglétszáma 1 millió fölött van, vajon van-e esély nekünk elérni a 100 ezret?
Vagy: a Sláger Rádió hallgatottsága is reggel 1 millió fölött van, az összes közösségi rádióé - több, mint 50 van belőlük - nem éri el az 5 ezret, ideszámítva a Rádió C-t is. (Pedig az egy rejtett állami rádió.)
Az elmúlt pár évben ezzel a kérdéskörrel foglalkoztam, és nem tudom, mi a kiút.
A hihetetlenül erős állami és kereskedelmi össztűz ellenszere csakis a színvonal emelése lehetne. Miközben még annak is örülünk, hogy valaki egyáltalán hajlandó megnyilvánulni.
A kérdés azért is érdekes, mert szinte el sem tudjuk képzelni, hogy pl. a cári terrorral szemben, életüket is áldozva sokszor, hogyan is terjeszthették Oroszországban a forradalmi eszmét, és annak sajtóját.
Amikor a nyár elején a Jékáékkal taliztam, megütötte Jéka egy kijelentése a fülemet. Aszonta a Jéka, hogy persze az egzisztenciáját nem fogja veszélyeztetni.
Namost. Áldozat nélkül nincs veszteség…
Csének
CSé!
Érdekes amit írsz!
de szerintem:
1. a mennyiség nem minden
2. nem öko beszálni egy növekedési versenybe
3. a Beszélő-t hányan olvasták szerinted? (és kik!)
az LMV, ha megvalósul PONTOSAN az amit te is pedzegetsz: egy aktivista közösségépítő portál (lásd iwiw, myvip stb)
nem lenne rossz ugye? indy és iwiw egyben?
egyszerre kell emelni a színvonalat és közben meglovagolni a bulvárosodás farvizét (nemcsak kiszolgálni, de át is venni azt, ami jó benne pl közérthető anyagok, sok kép, ha kell rövidebb anyag, miközben leközölsz hosszabbat is annak, akinek kell, ez a jó a net-ben, heogy változoó lehet a hosszúság, és nem kell megvárnod, mint a rádióban, hogy mikor ér véget)
Suajnak
Az, hogy közérthető, nem azt jelenti, hogy bulvár. A bulvár nem közérthető, hanem felszínes és hazug.
A Beszélő profi írásokat tartalmazott, és legalább annyian olvasták, mint a Nyugatot.
A Net túl nagy.
A növekedési verseny öko, ha nem köt le aránytalanul nagy erőforrásokat.
Nincs változás változásra érett tömegek nélkül. EZÉRT kell nőni.
Csének
nem tudom kinek van (lesz) igaza, neked, vagy nekem
a bulvárban hidd el egyetértünk, csak nálam tágabb a fogalom
Nagyon nem értek egyet a cikk írójának globálplutokrata véleményével. (valószínűleg ő is szingli)
Ez totális misztifikáció, anglo-judeo marxo-kommunista önámító fittyfene
Az Indyre Él Élt és Élni fog és óriási szükség van rá, hiszen hol máshol olvahatnánk ilyennyire számos Kardos Gábor írást?
ujraolvasni ma(r)xigas-t
jó-jó-jó
olvasd már el jobban kg fan!
továbblépésről ír maxigas, nem temetésről