indy.media.hu független média központ

"Napjainkban a solymári Auchan építkezése körül történnek csodák. (…) Nem minden országban vannak ilyen csodák. Csehországból például még az 1990-es évek közepén kiebrudalták az Auchant korrupciós ügyletei miatt."
/Lukács András: "Az Auchan csodái"/

Bírósági eljárások zajlanak az ÓVÁS! egyesület tagjai ellen. Érdekes, mert közben a másik fél, a VI. és VII. kerület műemlékromboló polgármesterei vígan kampányolnak a hivatalos nyomozások és tényfeltáró újságcikkek okozta botrányok dacára. Veróknak és társainak még az se jutott eszébe, hogy esetleg kicsit háttébe vonuljanak. Minek? Volt bárminek következménye Magyarországon? Ja igen, a kisgazda Szabadit lesittelték! A szerencsétlen lúzer! Most küldik újra börönbe. Kezdem azt hinni, hogy ártatlan…

Az Óvás! információi szerint múlt pénteken Marinov Pétert idézték be a Markó utcába. Verók István, a VI. kerület polgármestere 2 millió Ft kártérítést követel a Király utca 40. védelmezése során elhangzott kijelentések miatt. Marinov Péter sajtónyilatkozatait az önkormányzat személyiségi jogai megsértésének tartja. Az idézés ellenére tárgyalás nem volt. A tárgyalást már másodszor is elhalasztották. Az újabb időpont 2006. október 10.

E hét péntekén 3-kor Hunvald György, a VII.kerület polgármesterének feljelentése nyomán Egri Orsolyának kell megjelennie a bíróság előtt házak rongálásának vádjával. A feljelentés a 2004 nyarán a VII. kerületi önkormányzat által bontásra szánt házak kapujára fújt ÓVÁS!-jel miatt történt. Ezek közül a lakóházak közül azóta azonban többet - a ráfújt jellel együtt -elbontottak és csak azok a házak menekültek meg, melyeket az ÓVÁS! egyesület tevékenysége nyomán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemléknek nyilvánított.

A mai napon négy civil szervezet szolidaritást vállalt Lukács Andrással a Levegő Munkacsoport elnökével, akinek az Auchan-nel kapcsolatos Népszabadság-cikke miatt egymillió forintot kell fizetnie, ha elbukja a szeptember 14-i, csütörtöki második fordulót.

A Fővárosi Ítélőtábla fog hozni jogerős döntést a perben, amelyet "jó hírnevének" sérelme miatt az AUCHAN Magyarország Kft. indított Lukács András ellen. Lukácsot a Népszabadság 2005. május 12-i számában "Az Auchan csodái" c. cikke miatt perelte be a multinacionális cég, mely a pert első fokon meg is nyerte. A Fővárosi Bíróság egymillió forint megfizetésére kötelezte Lukácsot, mivel az ítélet szerint írásában azt a valótlan látszatot keltette, hogy az AUCHAN korrupciót követett volna el a beruházásaival kapcsolatos engedélyezési eljárásokban.

Az öt aláíró szervezet úgy véli, hogy "a fogyasztói társadalom és a globalizáció korában a nyitott társadalom létezésének az is feltétele, ha a polgárok a közhatalmi szervek mellett - fogyasztói minőségükben - a multinacionális cégek működéséről is szabadon, félelem nélkül fogalmazhatnak meg kritikát. Különösen igaz ez akkor, ha egy fogyasztóvédelemmel is foglalkozó közhasznú szervezet a nyilvánosság segítségével próbálja elejét venni a multinacionális cégek és a közhatalmi szervek nemkívánatos összefonódásának."

A szolidarizáló civil szervzetek meg vannak győzödve arró - mint írják -, hogy "a közélet tisztaságának és a fogyasztói döntések szabadságának a nyilvánosság a leghatékonyabb biztosítéka." Ezért szolidaritásukat fejezik ki Lukács Andrással az ellene irányuló, de szerintük valamennyiünket és a jövő generációkat is érintő elhallgattatási kísérlet miatt. Abban bíznak, hogy jogerős döntésével az Ítélőtábla a fogyasztói kritika szabadsága, a szabad véleménnyilvánítás mellett fog kiállni.

A hvg.hu-n már olvasható Gáti Júlia kicsit fura, kentaur cikke, ami sablonos civil gyalázással indít Óbudai-sziget ügyben, a cím is ezt a témát ígéri, majd könnyeden egészégügyi reformra vált és a gyógyszerkereskedelem piacosítása mellett érvel. (Tesco-gazdaságos gyógyszer)

A cikk elején Gáti totálisan félreértve a civil társadalmat mint olyat és működését, az alábbiakat írja: "A hét végén az óbudai népszavazás (lásd cikkünket a 87. oldalon) akkorát bukott, hogy még a kezdeményező civil szervezetek sem tudták úgy feltüntetni az esetet, mintha győztek volna. Igaz, az eseményt a kerület 35 millió forintja bánja, de ne legyünk kicsinyesek! Kerül, amibe kerül, szervezzünk minél több szavazást, mert így végre napnál is világosabban kiderülhet, amire már jó ideje gyanakszom, hogy a nemzet szószólóiként fellépők igen gyakran valójában törpe kisebbséget képviselnek. Civil és szakmai mozgalmakat lejáratva, leginkább saját érdekeiknek vagy eszmerendszerüknek - ismerjük el - igazán ügyes hangadói. Mintha ők lennének maga a közvélemény - vélhetik, akik követik a napi híradásokat."

Mennyire olcsó (Tesco-gazdaságos) érv 35 millióról papolni amikor százmilliárdokat tüntettek el autópályaépítő cégek zsebében! A valóságban a civilek már előre borítékolták a népszavazás kudarcát, és hibáztatták Óbudát, hogy nem tette az önkormányzati választások napjára. Nem ők találták ki ez ügyben a népszavazást. Öt nappal a szavazás előtt írta két védegyletes a Népszabadságban: ‘dönthetnek a Óbudai-sziget és az odaálmodott vigalmi-üzleti negyed, az "Álomsziget" sorsáról. "Mily szép gesztus!" - kiáltanánk fel lelkesülten a derék III. kerületi képviselő-testületből fékezhetetlenül előtörő demokratizmust üdvözölvén, ha az időzítést látva nem sejdítenénk csüggedten, hogy az egész alig több mint PR-mutatvány.’

Gáti Júlia talán elfelejtette, hogy - ha így vesszük - a mai Magyar Köztársaságot megalapító ellenzék civiljei törpe kisebbség voltak a kispolgári fogyasztósdit játszó kádárista szocializmus óceánjában. Vesd össze Lányi András szavaival egy nyolcvanas évek beli demokratikus ellenzéki vitán: "Teóriáink tömegesen vannak, de tömegeink csak teoretikusan." Ezen nem változtat az erdélyi falurombolás, vagy a Dunaszaurusz elleni tízezres tünetések tömege sem 1988-ban. Több tízezer embert ugyanis még 1998-ban is össze lehetett hívni a Duna tönkretétele ellen. Ettől még a magyar társadalom bajban van. Lehet, hogy nem a civil szervezetek elleni, hanem melletti érvként kéne suhogtatni a hazai civil társadalom (az "emberek", a "lakosság") nyomorúságos állapotát és kiszolgáltatottságát?

A civil szervezetek szembeállítása a lakossággal arról árulkodik, hogy magának a civil társadalomnak és a civil szervzeteknek a megértése, fölismerése is gondot okoz Magyarországon. Támadja őket a tőke, ami befektetésvédelmi törvényeket hozat az egyre több fajsúlyos üzletembert felvonultató politikai elittel, lásd pl autópálya törvény, állami hatósági rendszer szétverése.

Másrészt támadja őket a társadalomkritikai feladatáról elfelejtkező, a nép helyett a hatalommal, a fennállóval, az erősekkel és azok ideológiájával azonosuló üzleti média. N. Kósa Juditot látom idegeskedni a benzingőz fátlylán át, valahol az Operánál: "pöfögtetem a benzingőzt, míg találok valahol egy lyukat. Sorvadnak is a fák rendesen." (Népszabadság). Mindez N. Kósa szerint a mindenre "nemet szajkózó" civilek miatt történik ővele! A legdurvább támadás természetesen nem a HVG-s Gáti cikke, hisz oly elődökre támaszkodhat, mint az Élet és Irodalomban ritka színvonaltalan ámokfutást rendező Bauer Péter (Zöld veszedelem), aki szerint a zöldek "talán még az ágyunkba is befekszenek", vagy mint Friderikusz, aki az elemi etikai szabályait se tartotta be az újságírásnak abban a műsorában ahol Lukács Andrást faggatta. Civil ügyben, hogy mi is az, ott se volt se kép, se hang.

Harmadrészt külön új színfolt a szélsőbal, ami az egész civil társadalmat a maga sokszínűségével és reformizmusával úgy ahogy van csak nyűgnek érzi azon az úton, ahol oly acélosan lehetne trappolni egy erős, centralizált forradalmi párttal, hogy a Váci út felelne neki, lásd pl Artner Annamária (ATTAC-Magyarország, Marx Károly Társaság) új könyve (Napvilág Kiadó).

Végül támadja természetesen a civil társadalmat a politikai elit, így pl az a Tarlós István főpolgármester-jelölt, aki talán teljesen őszintén gondolja azt, hogy semmiféle civilek ágálására nincs szükség ott, ahol ő a nép által demokratikusan megválasztott politikus, és teljesen őszintén hiszi azt, hogy politikai márpedig csakis az, amit a pártok csinálnak. Abban közügyekbe matató népnek helye nincs.

A tőke, politikai elit, a szélsőbal és az üzleti média civil ellenes beállítottsága nem csak önös érdekekből táplálkozik, de egyenes meghosszabbítása annak a Kádár-korszaknak, ami befejezte a Rákosi-diktatúra munkáját a civil társadalom lefejezésében. Politikaelméleti nyelven a társadalom demobilizálásában és depolitizálásában. Tegyük hozzá: debilizálásában - elvégre minden elit a maga képére formálja a népét.

 *****

"MTV Híradó: Óbudán, ahol ön 16 éve polgármester, meglehetősen rendkívül alacsony részvétel mellett zajlott ez a népszavazás, az Álomszigetről. ÉN több óbudaival is beszéltem, akik azt mondták, hogy egyszerűen nem voltak megfelelően tájékoztatva, nem tudták, hogy mi a népszavazás tétje. A kampány közben oda tudott erre figyelni?

- Tarlós István, Óbuda polgármestere: Nem hiszem, hogy az én dolgom lett volna ez, én magam nem is mentem el erre a szavazásra, mert magam sem tudtam, hogy melyik a helyes döntés"

 *****

Friderikusz Sándor: - És miért nem hagyják békén az embereket az örökös egészségmániájukkal, ha már itt tartunk? Hogyan, szóval én szerintem hadd döntse el mindenki, hogy mi árt neki? Tehát miért véd ön meg engem tőlük?

Lukács András: - A környezetvédő szervezeteknek ez világszerte …

Friderikusz Sándor: - Én fel tudom ismerni a saját érdekeimet. Tehát én nem kértem önöket, miért járnak el mégis a nevemben?

Lukács András: - Nagyon sok ember, 128 tagszervezetünk van, …

Friderikusz Sándor: - De az nem a város, nem a város többsége, 128 tagszervezet.

Lukács András: - Természetesen, de hát ilyen a jogrendszer, hogy ezeknek a szervezeteknek is jogot ad, mivel az elmúlt ugye a rendszerváltás előtti idők, meg a diktatúrák bemutatták, hogy nem jó az, hogy ha mindig a hatalmon lévők mondják meg, hogy mi a helyes.

Friderikusz Sándor: - Na most akkor nagyon jó helyre tévedtünk, a Kommunista Párt, felírtam magamnak is, jobban tudta mindig, hogy mi kell az embereknek, akár csak önök, csak hát ugye közben rendszert váltottunk. Ez feltűnt, miközben ugyanazzal az erőszakos eszközrendszerrel élnek önök is.

Lukács András: - Mi vagyunk erőszakosak? Milyen lehetőség, az, hogy évente egy pert tudunk indítani?

Friderikusz Sándor: - Most nemcsak a perről van szó, minden ellenállásról.

Lukács András: - Akkor a kormánnyal való ellenállás az már antidemokratikus ön szerint.

Friderikusz Sándor: - Nem. Én azt mondom, hogy amikor az érdekemben és a nevemben eljárnak, szerintem az az antidemokratikus. A kormányt ebből kikapcsolnám.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• Lukács András: "Az Auchan csodái"