indy.media.hu független média központ

Az újkapitalizmus – és ami utána jöhet… - könyvbemutató

Fotó: Galló Béla, Zágoni Miklós, Szalai Erzsébet

A Pallas Páholy az
egy olyan hely, ami százhússzal dönt fel, hol Csonka Pici támad le sárga tulipánnal mszp-szavazó nyugdíjas néniket („Fürge
Ujjak Klub”), hol Mészáros Csúcsfejűek Tamás elemez, hol
Bolgár Úr faggatja Kondrád Györgyöt és Vitányi Ivánt arról, hogy hová tűnt a
civil kurázsi. A civil kurázsit 2004-ben keresték, egy hónappal a Zengő-hegyi, civil
kurázsival jócskán megáldott csata után. Ma már talán észreveszik a civil
kurázsit, hiszen az – egy merőben más, árpádsávval dúsított formájában – azóta,
köszöni szépen jól van, éppen barikádokat épít a Blaha Lujza téren könnygáz és gumilövedék
 közepette.

A Pallas Páholyban személyesen egyszer jártam. Négy éve Mandúr
Lászlót (MSZP) hallgattam itt, szálingózó, pattanásos, csillogó szemű „szocialista”
ifjak közé vegyülve. Annyi maradt meg bennem a szeánszról, hogy az internet jó
dolog, és ha valaki először használja, gyakran pornót néz, de ez elmúlik. Azóta
Mandúr országgyűlési elnök lett vagy mi, a politikai élet meg végleg pornóra
váltott. Ezt a politikai pornót egyre többen unják, olyannyira, hogy a
„vekkeres tüntetésen” Orbán Viktor már kénytelen volt fölhívni a figyelmet
arra, hogy ne utáljunk minden pártot. A „szocialista” ifjaknál alig vannak
többen, akik gondolni is tudnak valamit a politikai pornóból kivezető útról, és
még kevesebben azok, akik egy cikknél hosszabban teszik ezt. Kevesen, mivel a „gondolni”
halmaz számomra nem alkot matematikai értelemben uniót (U) azzal a halmazzal,
amely a vérrög rákos mezején tartott szentkoronás alkotmányozást tartalmazza. Szóval,
kevesen vannak, talán ezért voltunk olyan sokan Szalai könyvbemutatóján, amit
az Új Mandátum Kiadó szervezett.

***

Az első opponens, Galló
Béla szavait akkor kezdtem el vadul jegyzetelni, amikor „a rendszerkritika
tudományos spektákulummá varázsolásáról” beszélt, de az igazán zseniális az
volt, hogy Galló egyben demonstrálta is mindezt - a saját beszédével.

Eljött az ideje a rendszerváltás után tizenöt évvel a nagy,
összefoglaló munkáknak – helyezte kontextusba a könyvet elegáns mozdulattal
Galló. Ugyan ezt már 2000-ben is elmondták sokan, de becsületére legyen mondva,
akkor még nem gyújtottak föl vízágyús kocsikat a lángoló tv-székház derengő
fényében. Ilyen összefoglaló munkák Galló szerint a már megjelent Gazsó-Laki, és
a Szelényi-Ladányi szerzőpárosok által írt könyvek. Velük ellentétben Szalai új
könyve nem azt vizsgálja, hogy Magyarország miért nem jó mintakövető. Szalai
rendszerkritikus szerző, akárcsak Bogár László, akinek alapos és igényes az
elemzése, akkor is, ha az utóbbi szerző gondolataival sok bajom van - nyugtatta
meg a Bogár szóra ideges arcrángással reagáló, jobbára MSZP-szavazó publikumot
Galló. Szalai könyve széles körű társadalmi ismeretekről és elméleti
igényességről árulkodik.

Ennél a pontnál rájöttem, hogy Galló miközben „nyuszifül
szerűen” „górcső alá veszi” a könyvet, arról képtelen érdemleges gondolatokat
kifejteni egyelőre, így inkább a magam szórakoztatására a közhelyeit kezdtem
rögzíteni. Íme, egy vadvirágos csokor belőle:

„eddig ez talán a
legolvasmányosabb könyved”

„társadalomtudomány
számára persze triviális, de a magyar köztudatba nem ment át”

„ha nagyon cinikusan
akarnék fogalmazni - nem belőlem jön ez a cinizmus, hanem a helyzetből - :
hogyan lehet ezeket a cinikus embereket újrahasznosítani?”

„nagyon jót mosolyogtam
rajta”

„közéleti mainstream
ellenes sorokat lehet olvasni ebben a fejezetben”

[ekkor megjelent Szili „Kati” Katalin két gorillájával,
Zágoni-opponens székért ugrott, de Kati intett, hogy elácsorog ő a lépcsőn a
tömegben. Szili nem volt a meghívottak közt az indymedia értesülése szerint]

„politológus vagyok,
és néha azzal hitegetem magam, hogy a politika tudomány”

„ha megengeded Erzsi,
újrajátszom azt a vitát amiben vitatkozni szoktunk”

A vita lényege Galló és Szalai között abban áll, hogy Galló
szerint a nemzetközi szuperstruktúra nem úgy cselekvő, ahogyan a nemzetállamok
azok. [Szalai gyakran hivatkozik a pénzügyi-gazdasági szuperstruktúrára.] Míg
mindkettő hoz döntéseket, addig csak a nemzetállamnak van néptől szerzett
legitimációja [választások], és csak ő ad identitást azoknak, akik
legitimálják. A szuperstruktúra csak dönt, de az utóbbi két tényező nem igaz
rá, ezért nem tekinthető Galló szerint cselekvő alanynak. Kettős hatalom
érvényesül inkább: létezik egy szuperstruktúra, egy nemzetközi szereplő gárda,
de döntően nemzetállami formában cselekszik. A gazdasági transznacionális
folyamatoknak eközben nincs egyelőre politikai struktúrája. Az újkapitalista
tőke a szemetét nemzetállami szinten hagyja.

[Persze Lévai Imre új könyvében azt is tagadja, hogy létezik
egyáltalán szuperstruktúra, mint olyan, hiszen ahhoz struktúrának kellene
léteznie. Persze Lévai Imre azt is tagadja, hogy rajta kívül bárki tudományos
igénnyel használná Magyarországon a globalizáció szót.]

Ezután a frissítő intermezzo után újra közhelyek
következtek, és a közönség az „Ébredések” film betegeihez hasonlóan újra
merevvé vált, miközben „Galló Robin Williams” folytatta elmés piruláinak
gyakorlott adagolását. Szalai Erzsébet szabadított ki minket egy pillanatra,
amikor az alábbi párbeszédet kezdeményezte Gallóval:

-        
Kicsit tömörítsél!

-        
Laudálhatok is…

-        
Nem azért mondom, Béla.

-        
Jó, akkor tömörítek.

Galló ekkor arról kezdet beszélni, hogy a nagy kritikai
eszmeáramlatok közül (liberális, konzervatív, baloldali) a liberalizmus nem
tartható, hiszen kritikai potenciálja nincs. „Miért, a „baloldalnak” van?” –
löktem oldalba népszabadságos újságíró barátomat. Ezen elröhögtünk halkan egy ideig.

„A konzervatív kritika
nem egyenlő a szélsőjobboldali világlátással.”

„A nemzeti gondolat a
nyugati gondolkodásban is erősödik (pl. gazdasági patriotizmus)”

„Egyetértek a
szociáldemokráciáról, és a harmadik útról írtakkal.”

„Jobban bíznék a
szociáldemokráciában, még nincs kimerítve.”

***

Zágoni Miklós
klímakutató, a második opponens nem cicózott, ő egyből közhelyekkel kezdte
baritonos orgánumán, sőt, ő már bátran elszakadt a könyvtől, arról alig
beszélt. Ugyanakkor  rövidebb volt hál’
Istennek, és több alja volt annak, amit mondott.

„rendkívüli módon
meggondolkodtatott”

„különböző szemüvegek
vannak”

„sétálva és ülve tudok
gondolkodni, állva nem”

Ez így nem megy tovább, ezt érzékelteti Szalai könyve.
Nemcsak klíma, ökológia, de rendszer szinten is elveszítette stabilizáló
 képességét.

„Elveszve a jövőképek
társadalmi vonatkozásaiban.”

Jövőkép, fejlődés. Más ez a két oldalról nézve. Létezik egy
hegeli, marxi értelmezése, de szeretném nagyon látni a konzervatív eszme
fejlődésfogalmát. Nem a jelenlegi rendszer belső hibajavításairól beszélünk.
Fejlődés-e, amin átmegyünk? Hova vezet ez a fejlődés? Mi köze az ökológiához?

„A tudomány többet
állít magáról, mint amennyit tud.”

A tavalyi év hurrikán-top volt. Ezek után idén tavasszal
közölték, hogy nagyon erős hurrikán szezon várható újra. Ehhez képest gyenge
hurrikánszezon volt. „Pedig igény volt rá…” – nyögte be egy szellemes hallgató
ezen a ponton. „Igen, nagyon vártuk.” Szalai Erzsébet könyve nem egy
katasztrófa-könyv. Ne tessenek az egyes részeket, elemeket száz százaléknak
elfogadni. A fajok kipusztulásáról: a bálnákon, a jegesmedvéken nem múlik a
rendszer. A mikroorganizmusok. Nem tudjuk mit csinál az emberiség ezen a
 szinten.

„Gaia túl fogja élni,
bármit csinál az emberiség, magunkért aggódjunk.”

A következő százötven év a kérdés. Az emberi ráhatás
gyorsasága (elég gyorsak vagyunk-e?). Illetve a folyamatok
visszafordíthatatlansága. A globális fölmelegedéshez nem tudunk majd elég
gyorsan alkalmazkodni. Remélem a Szalai Erzsébet által föltárt részfolyamat
kiutakat engedhet. Ő ezeket számosan és reménybeli módon veszi sorra. Ezt a
jelenlévő fiatalok figyelmébe ajánlom. A hazai jövőképek közül egyedül Erzsinek
jelenik meg teljességgel. Kiemelkedő kezdetnek, gondolkodási lehetőségnek
 tartom.

„Ne csak a szokásos,
aktuális, politikai értelemben – Béla, ezt most nem ellened mondom.”

„Hol a következő
nyolcezer évünk?”

***

Galló Béla: Ha én
vezetem le a mai estét, akkor most meg kell adnom a szót neked Erzsi. Jolly
Joker vagyok!

***

Szalai Erzsébet
röviden és lényegre törően beszélt, kárpótolva a kitartó hallgatóságot.
Udvariasan először magáról mondott pár szót, tudományos érdeklődésének
változásáról, mivel nem vette készpénznek, hogy mindenki ismeri, és addig kevés
derült ki róla, mint a könyv szerzőjéről. („A beruházási piac feszültségeinek számszerűsítésével
foglalkoztam. Reformközgazdász voltam. Később támadt föl a társadalmi
érdeklődés bennem.”)

A magyar kapitalizmus amire kiépül, megkezdődik a válsága.
Nem csak mert rosszak a politikusok, és mert rossz a politikai kultúra - erről
is van szó, hanem Kelet-Európa helye, és gazdasági válságjelenségei miatt. Nem
csak mert erkölcstelenek a politikusok – erről is van szó: a jelenlegi válság
morális válság -, de a kapitalizmus, mint világrendszer kerül válságba a Szovjetunió
 felbomlasztásával.

Problémafeltáró leszek. Tíz éven belül egy monográfiát
akarok írni a világkapitalizmus jelenlegi formájáról.

Reagálva Galló Béla kritikájára. A szuperstruktúra „nem ad
identitást”, igen, pontosan erről van szó! A globalizációkritikus mozgalmak
felismerik, hogy a hatalmi szerkezetnek nincs korlátja és legitimitása. A
hatalom ezért a technokráciát legitimálja [s az viszont őt]. „Szakszerű
megoldást, nem politikait fogunk találni.” – idézhetjük a mai politikusok közhelyét. A világkormány pozitív és negatív lehetőség, amit a tőke is követelni
fog a saját öngyilkossága ellen. Egy ilyen világkormány persze despota lehet,
egy soha nem látott hatalomkoncentráció. Éppen ezért is kell megőrizni a
nemzetállami kereteket is.

Reagálva Zágoni Miklós felvetésére a fejlődés szó, mint
fogalom kapcsán: értékválasztás kérdése, van-e fejlődés. Marx is elmondja, hogy
a majom anatómiájának kulcsa nem más paradox módon, mint az időben utána
kialakult ember anatómiája. Előretekintve kell beszélni az eddigi fejlődésről,
ha hiszünk abban, hogy jobb irányba mehet a világ. Én ezt a pozitív szcenáriót „újszocializmusnak”
hívom. A mai bomló rendszerben ott vannak az elemei. Ha a negatív szcenárió jön
be majd, akkor a mai lesz az utolsó előtti szakasz. Akkor a XIX. Század volt a
csúcspont, az akkor megszületett eszmékkel, amik a XX. században megbuktak.

***

A könyvet részletesen ismertető írásunkat hamarosan közöljük itt, a hungary.indymedia.org-on Farkas Attila Márton jóvoltából. 

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• Csütörtökön 13 órától NOL-fórum Szalai Erzsébettel