indy.media.hu független média központ

Mi, magyar greenpeaceesek csak a célegyenesben csatlakoztunk az eseményekhez, mikor is a lengyel Greenpeace segítséget kért a környező országok irodáitól, a Rospuda völgy megmentéséhez. Ezzel szemben másfél évtizede zajlik a vita a sztrádáról, amely összekötné Lengyelországot Litvániával. A probléma az, hogy az új út keresztülhaladna a Lengyelországban található legnagyobb természetvédelmi területen.

A megépítésre váró útszakasz harminckilenc kilométer hosszú lenne és egy igen ritka tőzeglápos területen haladna keresztül. Európa védett vadvilágának egyik legnagyobb bástyája ez a vidék, páratlan flórájával és faunájával, veszélyeztetett fajaival, mint például 19 orchideafajta, pöttyös sas, jávorszarvas, vidramenyét, farkas, hód, hiúz, nagy szalonka, fekete csér, vízi poszáta – hogy csak néhányat soroljak fel. A terület méltán kapta meg a védettséget 1989-ben.

Hárman érkeztünk 17 órás vonatút után az észak-kelet Lengyelországbeli Augustow városába. Mínusz 6 fok volt és ennél melegebb egy hetes tartózkodásunk alatt nem is fordult elő. Vendéglátóink rögtön a helyszínre vittek minket, ahol sátrat vertünk. Megdöbbenéssel és örömmel tapasztaltuk, hogy a kivágásra megjelölt óriási fenyőfák kötélpályákkal vannak összekötve és kb. tíz fa tetején úgynevezett sátorfészkek voltak, ahol éjjel nappal természetvédő őrök tartózkodtak, hogy megvédjék a fákat akár az életük árán is. Egy hetes ott-létünk alatt a favágást nem kezdték el az építtetők. Persze esélyük sem sok volt, hiszen a kijelölt területen fákhoz láncolt emberekkel találták volna szemben magukat, köztük velünk is.

Éjjel-nappal folyamatos őrjáratok figyelték a veszélyeztetett területet. Mindenkinek önkéntesen vállalt feladata volt a tábor életében. Sokan kidőlt fákat hoztak az erdőből, hiszen a zord időjárás miatt a tűz nem aludhatott ki. Mások egy 20 km-re lévő farmon gondoskodtak arról, hogy ellássák a táborozókat teával és főtt élelemmel. A lengyel mászók leginkább a sátorfészkek elhelyezéséért voltak felelősek, 20 méter (!) magasban a fák tetején, míg más aktivisták az újonnan érkezők mászó tudását fejlesztették, illetve az erőszakmentes favédésről ejtettek néhány szót. A tábor nemzetköziségét német, szlovák, cseh és persze magyar Greenpeace aktivisták biztosították. A tábor ötven főt számlálhatott, amely a Greenpeace, és más környezetvédő szervezetek aktivistáiból, illetve magánszemélyekből verbuválódott össze. A hangulat a néha mínusz 30 fokos hideg ellenére (ami a k***a hideg fogalmát átértékelte bennünk) végig jó volt, bár nem az ilyen körülmények között sok helyen előforduló ivászattal töltöttük az estéket, hiszen az alkohol fogyasztás szigorúan tilos volt, mint minden Greeenpeace megmozduláson.

A nemzeti parkot megkímélő út csak három kilométerrel lenne hosszabb, és az ingoványos talaj elkerülése miatt jóval olcsóbb is lenne. Sajnálatos módon a falusiak ellenünk voltak, és ebben a beruházótól kapott információk is közrejátszhattak. Attól félnek, hogy anyagi haszontól eshetnek el, ha máshol lesz a nyomvonal. Azért is ellenségesek az erdőt védő aktivistákkal, mivel ezek akciója miatt később épül meg az út.

Ezzel szemben Lengyelország-szerte szimpátia-tüntetések voltak, amik erősítették a táborunkat: több mint 150 ezer ember írta alá a petíciót a táj megmentéséért. Bár a helyszín nehezen megközelíthető, a média közvetítői végig az erdőből adták riportjaikat. Minden híradásban elsőként szerepelt Rospuda kálváriája, ami valódi szimpatizáns mozgalmat indított el országszerte, hasonlatosan az itthoni Zengő ügyhöz.

Nem érthető, hogy miért jogsértő, környezet- és természetkárosító módon akarják folytatni az útépítést. Az Európai Unió is több figyelmeztetést küldött a lengyel kormánynak, hogy le kell állítaniuk a munkálatokat, hiszen ez egy nemzetközileg is védett terület és az építkezés folytatásával komoly pénzbírságra számíthatnak. A lengyel vezetést ez sajnos nem tántorította el céljától, hiszen ha a büntetés összegét bele tudják kalkulálni az összköltségekbe, az útépítést a jelek szerint folytatni akarják.

A lengyel politikusok álláspontja vicces, vagy leginkább tragikus volt. Egyik nap úgy tűnt, hogy véglegesen megmenekül a völgy a miniszterelnöknek hála, de másnapra bejelentette, hogy őt mégsem érdekli a helyzet. Azt javasolta, hogy az érintett régióban legyen szavazás a témában. Mondanom sem kell, hogy ez egyrészt nevetséges, hiszen bárhogyan is alakulna a szavazás, az EU véleményét és a terület védettségét nem változtatná meg, másrészt a szavazás a fent említett csodás élővilág szempontjából várhatóan tragikus lenne, hiszen köztudott, hogy az ott élők az út megépítése mellett szavaznának.

Egy biztos, március 1. és július 31. között a terület törvény által védettséget élvez, hiszen ekkor ritka madárfajok költési időszaka van ezen a területen, mint például a ritka fehérhátú fakopáncsé és még 16 védett fajé. A civil szervezetek fellépése és média-háborúja sikeresnek bizonyult, ígéretet kaptunk a kormánytól, hogy ezt a határozatot be is fogják tartatni. Más kérdés, hogy egy héttel a bejelentés előtt a környezetvédelmi miniszter ezzel ellentétesen nyilatkozott, ezért a Greenpeace jogi úton is fellép, hogy biztosítsa a védett élővilág nyugalmát.

Fentiekből is látszik, hogy a lengyel kormány ide-oda táncol, a trükkjeiken és nyilatkozataikon a fél ország nevet. Sajnálatos, de a tiltakozási akció végefelé történtek tragikus események is. A tanyán, ahol az élelem készült, egy ablakot betörtek ismeretlenek és az üvegszilánkok súlyosan megkárosították egy olyan környezetvédelmi újságíró szemét, aki a kezdetektől velünk volt. Másnap a barátját érte támadás, betörték a koponyáját, fél szemére másnap nem látott.

A célt azonban sikerült elérni, a Rospuda völgye ideiglenesen megmenekült! A csata viszont folytatódik, ha a kormány nem tesz eleget ígéretének, és újra kezdi az építkezést, vagy ha a helyzet nem rendeződik megnyugtatóan, véglegesen augusztusig. Ebben az esetben várhatóan Lengyelország színe java több száz fős élő falként fogja megvédeni a területet.

Amire nem sikerült rájönnünk, hogy mi az a mindenek fölött álló ok, vagy érdek, amiért a drágább, logikátlanabb, az EU-val és az országos közhangulattal ellentétes útvonalat kell választani. A kormány azt akarja megmutatni talán, hogy a lengyeleknek nem dirigálhat senki? A miniszterelnök telke fekszik pont az elkerülő útvonalon? Vagy egyszerűen csak divat lett sportot űzni természeti kincsek és a még megmaradt állatvilág elpusztításából?

Egy biztos: a lengyel természetvédők nem fogják hagyni, hogy Lengyelország legnagyobb természetvédelmi parkja csorbát szenvedjen.

(Az írást a Beküldött Hírek rovatból szerkesztettük át közösen a szerzővel. Indymedia: Írd és lásd!)

**********************

FRISS HÍREK AZ ÜGYBEN EGY OLVASÓNKTÓL, "EN"-TŐL:

Az EU február 27-én hét nap haladékot adott a lengyeleknek, mielőtt birósághoz fordul, ahol azonnali beavatkozást fog kérni. Március 21-i hír: az EU bíróságra viszi az ügyet.
http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/369&format…

Kapcsolódó cikkek