indy.media.hu független média központ

Kép: José Bové munkában az egységesen GMO-mentes Európáért

RAOUL MARC JENNAR:
A francia elnökválasztási viták nagy hiányossága: Európa

2007. április 10.

Franciaország, az Európai Unió alapító országa az egyetlen állam, amely három népszavazást is rendezett európai ügyekről: 1972-ben Nagy-Britannia, Írország, Dánia és Norvégia belépéséről, 1992-ben a maastrichti szerződésről, és 2005-ben az európai alkotmánytervezetről (francia rövidítéssel TCE).

Ez a vita, amely a legutolsó referendumot megelőzte, egy ritkán kiegyenlített és intenzív vita volt, amely megmutatta a rendkívüli mértékű hasadást a politikai és médiaelit által irányított propaganda és az állampolgárok között ezernyi módon elvégzett elemzések között.

A TCE két országban történt elutasításának és 6 másik országban való ratifikációja elhalasztásának következtében kialakult az az egyetértés, hogy legkésőbb 2008 második felében olyan megoldást kell találni, amely lehetővé teszi, hogy kilábaljanak az európai intézményrendszer azon válságából, amely 1997-ben Amszterdamban kezdődött, amikor bebizonyosodott, hogy a tizenöt tagállam képtelen az “elmélyítés” folytatására, ez utóbbi terminológia Európa további politikai integrációját fedi. Azóta a tehetetlenség tovább erősödött a bővítés következtében. Márpedig Franciaország tölti be majd annak idején az európai intézmények elnökségét, vagyis ők azok, akiket arra az évre kiválasztottak, hogy vezessék és támogassák a tárgyalásokat, hogy azokon megegyezés szülessen.

Ennek ellenére ma, az egész választási kampányban Európa csak egy nevetségesen kis helyet kapott a jelöltek óriási többségének programjában. Royal és Sarkozy ugyan ellátogatott Brüsszelbe és vitatkoztak is erről, akárcsak Bayrou, aki Strasbourgban nyilatkozott, mégis néhány bekezdésen kívül, ami a programjuk egy rövid fejezetében található, Európa nem foglalja el az őt megillető központi helyet. Amikor az európai jogrend kiemelkedő jelentőségre gondolunk azokban a döntésekben, amelyeket a kormányok és nemzeti parlamentek hozhatnak, amikor tudjuk, hogy jövőre az Elysée lakójának szembe kell nézni azzal a felelősséggel, amelyet leírtak, az ember egyszerűen elképed azon a középszerűségen, ahogyan az európai kérdést kezelik.

Mindez kétségkívül annak a nehézségével magyarázható, amelyet az UMP és a PS vezetői számára az jelent, hogy beismerjék a kompetenciák átadását és a nemzeti szuverenitás megszüntetését, amelyeket évtizedek óta folyamatosan átadtak. Amikor Bayrou és Sarkozy adóügyi könnyítéseket javasolnak a vállalatoknak, amikor Royal « megerősített közszolgáltatásokat » ígér, az EDF és GDF újraállamosítását, új közszolgáltatások létrehozását, valamennyien hallgatnak arról, hogy ezeknek a kötelezettségeknek a vállalása magában foglalja bizonyos európai szabályok újragondolását. Egyedül José Bové, az antiliberális baloldal legeurópaibb jelöltje hangsúlyozta, hogy egy szociális átalakulás Franciaországban egyidejűleg megköveteli az európai építés extrém liberális orientációjának felülvizsgálatát és a tagállamok és Európa közötti munkamegosztás újra történő meghatározását.

Miközben unos-untalan ismételgetik, hogy az emberek életét meghatározó szabályok 80-90 %-a az Európai Bizottság javaslataiból vagy az Európai Közösségek Bíróságának jogi állásfoglalásaiból származik, az európai építés iránt elkötelezett jelöltek többsége elutasítja, hogy elismerje azt, hogy a múltban ők maguk fogadták el azt, hogy a nemzeti cselekvés határai ilyen mértékben beszűkültek. Ezért ilyen nagy a csend. Mi magyarázná ennél jobban, hogy mindezek a jelöltek kiálltak az « igen » mellett a TCE vitájában két évvel ezelőtt és a nép szavazta le őket. Ahelyett, hogy vállalnák a vitát arról, hogy milyen jövőt szánnak Franciaországnak Európában, abban egyeznek meg, hogy homályos javaslatokat tesznek egy új szerződésról, mint Royal vagy Sarkozy, akik alkalmanként előveszik a TCE ellenzőinek bíráló megfogalmazásait az Európai Központi Bank szerepére vonatkozóan.

A « B-tervről », vagyis egy globális Európa-tervről senki nem akar beszélni közülük, akik a legeurópaibbaknak hirdetik magukat. A « B-terv » Bové, az európai alkotménytervezetet elutasítók egyik vezéralakjának vitáiban jelenik meg. De Bové jelöltsége, aki az egyedüli jelölt, aki nem vált a rendszer részévé, láthatóan áldozatává válik, amint a 2005-ös « nem » kampányában is, az írott sajtó csendes összeesküvésének és a közvéleménykutató intézetek részéről tapasztalható manipulációnak.

Forrás: http://wb.attac.be/La-grande-absente-du-debat.html
Fordította: attac europe
A fordítást a Beküldött Hírek rovatból emeltük át.

Kapcsolódó cikkek