indy.media.hu független média központ

Oaxacát Mexikóban hónapok óta ostromolják a kormány erői, mert a lakosok elűzték a vezetőiket. Az oaxacaiakkal való szolidaritás jegyében tavaly Dijonban a PGA konferencia idején egy csoport elfoglalta a mexikói konzulátust. A rendőrség 6 különböző nemzetiségű embert tartóztatott le, és birtokháborítással, ("súlyosbított") lopással és erőszakkal vádolta őket. Rögtön össze is állt egy csapat a letartóztatottakból és másokból, hogy jogi támogatást nyújtson. Ezen kívül még számos más, az oaxacaiakkal szolidáris akcióra és vitára került sor Dijonban a tavalyi év folyamán. A júniusi tárgyalás alatt pedig támogató gyűlés volt a bíróság előtt. Az ítéletet most hozták nyilvánosságra, amely kimondta, hogy a 6 ember nem bűnös egyik vádpontban sem. Az Oaxacával kapcsolatos szolidaritás tehát folytatódhat.

A másik hír egy kicsit későn jött, bocsánat, ha már olvastátok valahol máshol. Mivel a dijoni PGA konferencia szervezésében és lebonyolításában részt vett a "Les Tanneries" foglaltház, amit hónapok
óta kilakoltatás fenyeget, úgy gondoltam, ide való ez a hír.

Les Tanneries – támogatás: hírek, beszámoló és győzelem!

Kedves Barátaim,

Végre egy kis friss info rólunk! Elnézést kérünk az összes nemzetközi barátunktól, támogatónktól és elvtársunktól, akik régóta várnak valami hírre rólunk, de egy kicsit elfoglaltak voltunk az utóbbi időben. Mindenesetre itt az idő, hogy megerősítsük a lassan öt hete terjedő pletykát: bár lehet, hogy a háborút nem nyertük meg, ezt a csatát mindenképp sikerült!

Először is, szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki segített nekünk tiltakozó levelekkel, faxokkal és e-mailekkel; a hatóságokat ijesztgető telefonokkal; más városok nagykövetségei elé rendezett tiltakozással… Köszönjük a bátorítást, az üdvözleteket és az energiát. Jobban éreztük, mint valaha, hogy egy virágzó és élénk mozgalomhoz tartozunk - ahol nincsenek határok, csak hihetetlen emberek, bajtársiasság és gyakorlati szolidaritás.

Továbbá szeretnénk hangsúlyozni, hogy a mi küzdelmünk nem pusztán helyi, ez a győzelem nem teljes, hiszen más autonóm helyek (mint a Köpi és a Rigaerstraße Berlinben, az Ungdomshuset Koppenhágában, a Blitz Oslóban vagy az Ifanet Thesszalonikiben) és szociális központok (Amszterdamban, Barcelónában és sok más helyen) épp most néznek szembe a kilakoltatás veszélyével. Mi támogatjuk a köztünk lévő informális kapcsolatok megerősítését, és hiszünk a közös ellenállásban!

Egy rövid beszámoló a dijoni és a környékbeli megmozdulásokról

2007. március vége felé tudomást szereztünk róla, hogy az önkormányzat tárgyalásokat folytat a "Générale de Santé" céggel arról, hogy egy magánkórház komplexumot építsenek a területünkön. Többszöri megkérdezés után sem kaptunk választ az önkormányzattól, így eldöntöttük, hogy beleszólunk az ügybe, mielőtt bármilyen döntés születne.

Egy pár nap múlva (március 26-án) a Városháza elé hívtuk a szimpatizánsainkat… Kb. 300 ember gyűlt össze az épület előtt, és 70 aktivista be is ment és megzavarta az önkormányzati ülést. A gyűlést
megszakították és a polgármestert válaszra kényszerítették. Így már rögtön kaptunk időpontot a tárgyalásra: itt a fényes bizonyíték arra, hogy az együttes megmozdulás hatásosabb, mint a tiszteletteljes levelek…

A nyomás hatására az önkormányzat bevallotta, hogy van egy úgynevezett 5B projektjük, és megígérték, hogy mindenképp tájékoztatnak majd minket a döntésekről. Erre mi közöltük, hogy erről a projektről nem tudni akarunk, hanem megakadályozni. Amikor a beszélgetés arra terelődött, hogy új helyet keressünk magunknak, megmondtuk, hogy nem fogunk költözni. Ha kell, ellenállunk és kampányolunk azért, amin 10 éve dolgozunk.

A következő hetekben levelek, üzenetek és telefonhívások százai érkeztek az önkormányzathoz Európa és Franciaország különböző részeiről; poszterek, flyerek és graffitik tűntek fel mindenfelé a városban a "Les Tanneries" védelmében. Választási kampányidőszak volt, és a Szocialista Párt (az Önkormányzat vezető pártja) legtöbb összejövetelét a mi helyzetünkről szóló előadások szakították meg; és a dijoni és más kollektívák, akikkel kapcsolatba kerültünk, tiltakozó leveleket küldtek az önkormányzatnak. Hogy az ellenséget minden oldalról megismerjük, meghívattuk magunkat a Générale de Santéhoz és találkozót szerveztünk a vezetőjével. Ő megerősítette az önkormányzati tárgyalások hírét, de azt állította, nem zárkózik el attól, hogy a komplexumot egy kicsit messzebbre építse tőlünk.

Május 6-án a jobboldali Sarkozy került hatalomra. Országszerte dühös felkelések törtek ki. Dijonban többszáz ember küzdött a jobboldali párt épületét védő rendőrökkel, és jópár kapitalista célpontot is támadás ért. Pár nappal később egy helyi jobboldali politikus egy cikkben minket tett felelőssé a lázongásokért és azt követelte az önkormányzattól, hogy zárassa be a Tanneries-t. Válaszul sajtónyilatkozatot adtunk ki, amiben kifejeztük támogatásunkat az összes demonstrálóval, és kimondtuk, hogy egy könnycseppet sem ejtettünk a bankok kitört ablakaiért.

Az egyik demonstráció során egy rakás újságpapírból (amiben szerepelt az említett cikk) csináltunk konfettit, és ezzel nem csak felbosszantottuk az újságírót, de azt is elértük, hogy a lap a következő számban kiadja néhány válaszunkat. Ez pont akkor történt, amikor a francia média le akarta járatni az anarchista és autonóm köröket. A rendőröknek nagy felelősségük volt abban, hogy a választások után felkelések törtek ki az országban. Sok foglaltházat ostromoltak meg, és számtalan embert tartóztattak le.

Miután még mindig nem volt semmi biztosíték arra, hogy megtarthatjuk a területünket, elhatároztuk, hogy fokozzuk az ellenállást. Az első dátum május 19-e lett, amikorra egy színes és aktív demonstrációt ígértünk, a második pedig június 9-e, amikorra egy nagy Vedd Vissza az Utcát! koncertet terveztünk, lázadó szellemiségű hip-hoppal (Keny Arkana), punkkal (Guerilla Poubelle) és forradalmi dalokkal (René Binamé). Ezalatt folyamatosan érkeztek hozzánk a támogató üzenetek és a nemzetközi hírek. Koppenhágában május 3-án demonstrációt tartottak különböző szociális központok (köztük a Les Tanneries) védelmében, és amikor a demonstrálók a Francia Nagykövetség közelébe kerültek, a rendőrség támadásba lendült. A végeredmény egész éjszakán át tartó utcai felkelés és barikádégetés lett. Berlinben május 8-án körülbelül ezren gyűltek össze egy demonstráció keretében a "Köpi, Blitz, Les Tanneries, Ifanet – támogatjuk egymást és együtt harcolunk" transzparens mögött. Barcelonában május 19-én "Les Tanneries" és "Köpi" feliratú transzparensekkel demonstráltak az autonóm helyekért (aztán a rendőrség megtámadta a tüntetőket és feloszlatta a demonstrációt). Dijonban ugyanazon a május 19-én a Tanneries demonstrációja a Barcelonából érkezett nemzetközi szolidaritási nyilatkozat felolvasásával kezdődött, majd kb. 400 ember követte a batukadát az utcákon. A demonstráció egész útvonalán - ami az önkormányzatnál végződött - posztereket ragasztottak a falakra. Az aktivisták egyik csoportja felmászott az épület előtti fákra, felszerelt néhány nagy transzparenst, és igazi kis támaszpontot alakított ki a fák ágai között. Közben lent szórólapokat osztogattak: elfoglalták a parkot és átmenetileg autonóm zónának (ld. Hakim Bey) tekintik egészen addig, amíg a polgármester nem biztosítja a Les Tanneries biztonságát.

A városi tanács némileg bepánikolt az akció miatt. A rendőrség közölte, hogy megfelelő felszerelés hiányában a fákat nem tudja "kilakoltatni", a hivatalban dolgozók késő estig próbáltak minket lehozni a fáról a szerződésünk négy évre való megújításának ígéretével. Írott ígéretek hiányában a fákon töltöttük az éjszakát. Következő reggel a polgármester egy aláírt ígéretet adott át, így a helyszín elfoglalása után 24 órával végül kiürült a tér.

Nem elég, hogy nyertünk 4 évet, ígéretet kaptunk rá, hogy a magánkórházat nem a mi telkünkön építik fel, hanem a szomszédban. Emellett azért még van min aggódnunk: A Générale de Santénak 15 éven belül még mindig joga van eltulajdonítani a környező területeket. Azonban a választások előtti napon a városháza előtt megrendezendő óriási utcabál lehetőségének nyomására a tanács megígérte, hogy még ha a terület más kezekbe is kerül, a mi bérleti jogunk megmarad. Megígérték - majd kiderül, mennyit ér az ígéretük. Két hónap mobilizáció után úgy döntöttünk, pihenünk és élvezzük a győzelmet - de a szemünket nyitva tartjuk.

Végül a június 9-ei utcabált áthelyeztük hozzánk, és megragadtuk az alkalmat, hogy kinyissuk a foglaltházat és megmutassuk a Les Tanneries változatosságát. Sokunknak elég izgalmas hétvége volt ez: hip-hop és punk, vega kaja, anarchista irodalom, beszédek és videóvetítések az Ungdomshuset-ről és a barcelónai squatokról, kiállítások, konferenciák, filmek az oaxacai felkelésekről, egy electro táncparkett és egész napos graffiti jam-session…

De a küzdelem nem ért véget. A jobboldali párt gyorsan reagált, és megtámadja a tanács döntését. A polgármester azt válaszolta, hogy nemsokára jönnek a helyi választások, és ha a jobboldali párt be kívánja venni a kapmányába, hogy megszabadul a Les Tanneries-től, bátran megtehetik. Ő személyesen sok szerencsét kíván ehhez… Szóval egyértelmű, hogy a jövő évi választások során vigyáznunk kell majd magunkra.

Mindenesetre nem csak Dijonra van gondunk, hiszen Európa-szerte zárják be az autonóm helyeket, kriminalizálják az anarchista és a radikális baloldali mozgalmakat, és a társadalmi kontroll egyre erőszakosabb formát ölt. Harcias üdvözletünket küldjük mindannyiótoknak Koppenhágában, Barcelónában, Thessalonikiben, Oslóban, Amszterdamban, Párizsban és mindenhol máshol, ahol azért harcoltok, hogy a rendőrség ne tegye rá a kezét arra a kevés felszabadított helyre, ami élteti a mozgalmat!

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• Krízis Oaxacában