indy.media.hu független média központ

Passzív kormányzati negyed, passzív alatvalóknak.

- Amikor megjelent a médiában, hogy a kormányzati negyed épületei a győztes pályaterv szerint „passzív ház” technológiával készülnek majd, arra gondoltam, fölhívlak, mennyire komolyak ezek a tervek. Erre kiderült, hogy te készítetted ezt a részt a tervben. Mi volt az a remény ami miatt társadalomkritikus aktivistaként arcodat adtad ehhez a fejedelmi projekthez?

- Én is zavarban vagyok, hogy őszinte legyek. Eredetileg többen kapacitáltak, hogy induljunk a pályázaton, de mivel én nem értek egyet az alapkoncepcióval, ezért úgy döntöttünk zöld barátaimmal, hogy nem indulunk. Janesch Péter a terv készítése közben kért fel a részvételre. Az esélytelenek nyugalmával elvállaltam egy konzulensi szerepet, mert kíváncsi voltam, hogy egy ilyen épületmonstrummal mit lehet kezdeni. A legnagyobb meglepetésemre megnyerték a pályázatot, erre igazán nem számítottam. Ez a kérdés, amit most föltettél, ez bennem is él: mennyi közöm lehet ehhez a dologhoz, milyen alapon és hogyan magyarázom meg magamnak, hogy ebben részt veszek? Alapvetően az építészeti koncepcióhoz magához nincs közöm, tehát nagyjából a kész épülettel kerestek meg. Ezt kellett jobbá tenni, ökologikusabbá. Maga a projektkiírás sem foglalkozott az öko megközelítéssel, csak kívánalmakban. Kiderült a pályázat készítése során, hogy igazán fenntarthatóvá ezt az épületet nem lehet tenni, legfeljebb javítani rajta. Ez a kérdés izgatott, és most is ez a kérdés foglalkoztat.




- Miért ne lehetne igazán zöld, igazán fenntartható ez az épület?

- Ha leszűkítjük magára az épületre, annak a felépítésére, működtetésére, akkor a lényeg az, hogy nagyon kicsi telekre van bezsúfolva egy óriási irodaépület. Minden épületet és települést úgy kell elképzelnünk, hogy az, a működtetéséhez szükséges erőforrásokat elszívja a környezetétől. Kell egy tápláló környezet, ahonnan ezeket az energiákat és nyersanyagokat igénybe tudja venni, a hulladékokat vissza tudja adni, és ezek egy körforgásban tudnak működni.




- Ez azt jelenti, hogy ha fenntarthatónak szeretnénk látni a kormányzati negyedet, akkor ehhez Budapesten létre kellett volna hozni egy gigantikus „ökofarmot” hogy a szükséges energiákhoz, forrásokhoz és hulladéklebontáshoz legyen elég kapcsolt környezet? Vagy arról van szó, hogy egy ennyire magas irodaház eleve nem tud Budapesten fenntarthatóan felépülni?

- Jó fele tapogatózol. Egy város fenntarthatóságát is úgy szoktuk definiálni, hogy célszerű egy városellátó övezetet elgondolni, ami a város környékén a biomasszát, jó levegőt, energiát, élelmiszert megtermeli, ha már a város annyira sűrűre van építve amilyenre. Ha egy új város építéséről van szó, akkor ezeket a szempontokat eleve bele lehet kalkulálni. Budapest esetében ez a zöld gyűrű megvolt, ezt most építették tele lakóparkkal, meg áruházakkal. Budapest élelmiszerellátásának a zöme is innen került ki. Mindenki ismeri a Sasad-TSZ nevét, vagy a vecsési savanyúkáposztát, ezek mind Budapestet látták el. Ha a kormányzati negyed esetében egy ideális beruházást akarnánk elképzelni, akkor egy zöldmezős beruházásra kéne gondolni, ahol egy zöld területen, elszórtan, a zöldfelületbe illeszkednének ezek az épületek, amik négy-öt emeletesek lennének maximum. A környezetterhelést így el lehet osztani és akkora energiaelnyerő felületeket lehet biztosítani, amik az épület működését biztosítják. Itt, ez az épület a telekhatáron, az épület falainál véget ér. Eltekintve attól a csekély méretű felülettől, amire napkollektorokat vagy zöldfelületeket el lehet helyezni, ez is úgy működik, mint bármely városi épület, mint egy inkubátor, amibe ötven cső megy be kívülről, és életben tartja.




- Ehhez képest ha elolvassuk a győztes pályázati tervet, akkor az azt írja, hogy minimális lesz az energiabevitel, mert hőszivattyúval és napkollektorokkal lehet azt a kis energiaveszteséget pótólni, amit az iszonyatosan profi szigetelés ellenére esetleg veszíteni fog az épület.

- Itt minden szónak van jelentősége, ami ott a szövegben szerepel az igaz, de nagyon sok információt nem lehet egy ilyen szövegben közölni. Arra törekedtünk, hogy télen a falakon, ablakokon keresztül ne legyen hőveszteség, és a légcserével se, vagy legalábbis minimális legyen. Ugyanígy nyári szoláris hőterhelés se érje az épületet, hogy emiatt ne legyen szükség klimatizálásra. Ezt meg lehet csinálni ezzel az épülettel.




- Ellenben a világítás, a fénymásolók, a számítógépek energiaszükséglete az kívülről fog jönni?

- Igen, de nem csak ez a probléma. Az új, nagy bevásárlóközpontoknál és irodaházaknál előfordul, hogy télen is hűteni kell őket! Nem a téli fűtési hőigény a mértékadó, hanem a bent lévő technológiai berendezések, számítógépek, lámpák, stb. hűtése. Néha annyi hőt termelnek (jó hőszigetelésnél még a bent dolgozók hőleadása is számít), hogy télen sincs szűkség – papirforma szerint – fűtésre. A fennmaradó hőigény és a bent képződő hő kiegyenlíti egymást. Minimális tartalék fűtési kapacitásra van szükség, viszont irdatlan mennyiségű hűtésre, ami nyáron kulminál. Ezek MW-os nagyságrendűek. Ezt passzív eszközökkel nagyon nehéz kivédeni. Lehet, de ahhoz nagyobb, levegősebb területre van szükség, nagyobb hozzányúlásra a tervekhez és a környezetéhez az épületnek. Ez itt nem volt adott.

Egy családiház esetében ez egyszerűen megoldható. A légcseréhez szükséges levegőt nem az ablakokon át, hanem a mélyebb talajba lefektetett csövön keresztül eresztjük be az épületbe, így az a légcserétől nem hűl ki télen, és nem melegszik fel nyáron. Ez az eljárás télen előmelegíti a beérkező levegőt, tehát a mínusz húsz fokból, a talajhő segítségével +10-15 fokos levegőt produkálunk,Innen kell tovább emelni szobahőmérsékletre, ami 20-24 fok körül lesz valahol. Emellett a távozó használt levegő hőtartalmát is átadjuk ennek a beérkező hűvös levegőnek – olyan 90%-os hatásfokkal lehetséges is. Tehát egy-két-három fok plusz hőmérsékletet kell előállítanunk valahonnan, ami a passzív ház esetében gyakorlatilag tényleg a bent lakók hőleadásával egyenértékű. És fordítva: nyári üzemben ugyanezen a csatornán keresztül előhűtjük a levegőt, tehát a kinti 35 fokos hőséget temperáljuk 15 fokra, úgy megy be az épületbe.

A számítások közben kiderült, hogy ez a technika a kormányzati negyed esetében nem alkalmazható, mert nincs annyi szabad terület, amiben a szükséges keresztmetszetű csőhálózatokat a kívánt hosszban le lehetne fektetni, ami az előfűtést, és még inkább az előhűtést passzív módon végezné. Így az a feladat maradt, hogy a keletkező hőt kivonjuk az épületből és hőszivattyún keresztül betápláljuk a földbe, ahonnan – télen – szükség esetén vissza vesszük.

Természetesen totálisan le is árnyékoltuk az épületet, hogy minél kevésbé melegedjen fel a rá sütő Naptól. Még egyszer: sokkal nagyobb a hűtési igény, mint télen a fűtési igény.




- A semmiből létrehozni valamit sokszor kevésbé zöld, még akkor is, ha a legújabb high-tech szerint működik, mint átalakítani a régit. A mostani kormányzati negyedre szánt energiánál kevesebből meg lehetett volna csinálni a régi kormányzati negyed átalakítását úgy, hogy a minisztériumoknál zöldebb működés alakuljon ki?

- Szerintem igen. Kiindulva abból, hogy ezek a meglévő épületek méretükben kisebbek, akkor is, ha van köztük a 70-es években épült irodaház is. Ezek arányaiban kisebb és szellősebben elhelyezkedő épületek. Különösen a régi, eklektikus épületállománynál nagyon nagy falak vannak, nagy épülettömeg, ami viszonylag jól működik, és nagyon sokat lehet rajta javítani. Föl lehet szerelni passzív technológiai megoldásokkal. Egyszerűen azáltal, hogy elszórtabban helyezkednek el, és mindegyiknek van az arányaihoz képest bizonyos tetőfelülete, amit energianyeréshez lehet hasznosítani. Persze minél modernebb egy épület, annál nagyobb mértékben kell hozzányúlni. Azt gondolom, hogy a régi épületek megújításával jobban jártunk volna.

A hatezer ember aki az új kormányzati negyedben dolgozik, vagy ügyfélként fog megjelenni, forgalmilag is koncentrálódik itt, a Nyugati Pályaudvar mellett. Ezek a régi minisztériumok a belvárosnak egy-egy különböző pontját terhelték, ami egy amúgy is moderált közlekedési helyzet volt. A Kossuth tér környékén nem jellemző, hogy dugó lenne, egy-két minisztérium van ahol dugó szokott lenni. Most ezt az egészet egy helyre tesszük össze, ami közlekedési problémákat jelenthet, amikor beáramolnak oda a dolgozók és reggel elmennek. Koncepcióban még azt is fölvetném - mint egy kérdést -, hogy nem jelent-e ez egy hatalomkoncentrációt, amikor minden minisztérium egy fedél alatt van.




- A miniszterelnök hatalma az elmúlt években növekedett a minisztériumok felett is, és nőtt a Miniszterelnöki Hivatal apparátusa. Ezt most építészetileg is leképezi az új terv?

- Ez is egy lehetséges olvasat, de a tervező ezzel szemben azt mondja, hogy az épület azonos egységekből épül föl, modul rendszerű, és átlátható, ezzel a demokráciát, átláthatóságot szolgálja. Ugyanakkor az egyik zsűritag megjegyezte, hogy hiányolja a monumentalitást, és valamiféle reprezentativitást, ami utal a minisztériumok jellegére. Nem lehet megmondani, hogy melyik minisztérium melyik, hol helyezkedik el és milyen.




- Másrészt ránézésre az egész kormányzati negyedről sem ugrik be, hogy - akárcsak egy „modern, szolgáltató” államapparátusnak is, de -, a reprezentatív kormányzati negyede lenne. Egy hétköznapi hivatalnegyed ugyanígy nézhetne ki.

- Nem akarok állást foglalni ebben, mert az építésztervezésben nem vettem részt, mint építész van egy véleményem róla, nyílván én máshogy csináltam volna, de nem ez volt most a feladatom.




- A demokratizmust az is csökkenti, ha az egyszerű, mezei halandók nem tudják megkülönböztetni a minisztériumok közül, hogy melyik, melyik. Nyílván lesz rajtuk tábla, de vizuálisan nevetséges, hogy tüntetnek egy kockaépület előtt, amelyik mellett nyolc másik ugyanolyan kocka áll.

- Most akkor meg kell nézni, hogy melyik lépcsőház, vagy bejárat előtt kell tüntetni, nehogy rossz helyen adjuk át a petíciót. Ez egy praktikus probléma. Igazából mivel ez a terv ökologikus épületként fut, én ezzel a részével foglalkozom, és azt kell, hogy mondjam, hogy az előkészítés során se volt ez a zöld jelleg egy igazán komoly szándék. Ez egy fügefalevél, amivel a programnak az egyéb tartalmát, vagy az egész projektet akarják felöltöztetni. Valamennyire lehet, de ha komoly szándék lett volna erre, akkor nyílván nem itt és nem így nézne ki a kormányzati negyed.




- Ennek ellenére megérte, hogy beugrottál, és adtál egy passzív házas, öko-arcot az egésznek, vagy most már bánod?

- Keveredik bennem, nem tudok ebben egyértelmű választ adni magamnak sem. Nem szeretnék cinkossá válni sem, de a szerepemet sem kellene túlértékelni. Nem
én tervezem az épületet, csupán technológiai tanácsadást végeztem. Ez is veszélyes terep, és lehet, hogy ezzel is kompromittálom magam, de legalább belülről látom, mi is készül, ahelyett, aminek kellene. Az biztos, hogy ha ez az épület megépül, akkor az nem árt, ha azt maximálisan olcsón és környezetbarát módon lehet működtetni.. Most erre próbálok koncentrálni, mert ez is veszélyben van.




- Mi miatt gondolod, hogy lehet, hogy nem kellett volna részt venni benne? Hiszen egy örömteli és persze tipikusan kelet-európai történetet látunk: egy fejedelmi döntés révén az országban a legtöbb ember most hall először környezetbarát, passzív házakról. Nem amikor ő maga építkezne, hanem amikor a fejedelem építkezik.

- Pontosan a lényegre céloztál. Akkor lehetne egy zöld kormányzati negyeddel villogni, ha lenne e mögött egy zöld energiapolitika és környezetpolitika, ami a passzív ház technológiát mindenki számára hozzáférhetővé teszi. Ez egy hiteles alapot adna a kormányzati negyednek is. Engem csak technikailag érdekel ez a dolog, ami azt jelenti, hogy ekkora méretű épülettel mit lehet kezdeni? Kormányok jönnek mennek, de ez az épület itt marad. Az, hogy ez hogyan fog működni, a környezetére mennyiben hat, és mennyire fogja terhelni a pénztárcánkat? Elvileg ezen lehetne segíteni, bár a peremfeltételek megint rosszul vannak fölállítva, mert egy fix összeget fognak megkapni üzemeltetésre. Végső soron szinte mindegy, hogy mennyire energiatakarékos ez az épület, mert egy hagyományos épületre kalkulálták a költséget, amit mi fogunk megfizetni. Ha az üzemeltetés viszont mégis kevesebbe fog kerülni, akkor azt az összeget is lehetne csökkenteni amibe ez az épület kerülni fog, (ez ugye, huszonöt évre el van osztva). Ez nem rajtunk múlik, a lehetőséget viszont megadjuk.




- A terv esetében nehéz szabadulni a gyanútól, hogy egy előkészítetlen, rohamtempóban megvalósuló projekt, ami haveri cégeket hoz helyzetbe, valószínűleg nem pusztán felebaráti szeretetből. Másrészt úgy tűnik nem volt igazán társadalmi részvétel a projekt tervezésekor, az embereket, akik a városban élnek, nem kérdezték meg.

- Én sem tudok róla, hogy ilyen társadalmi részvétel a tervek alakításakor lett volna. Nagyon gyorsan készítették elő, és nagyon gyorsan akarják megvalósítani. Elképesztő határidők vannak…




- Valahol érthető, hogy Orbán Viktor ne csinálhasson gödröt belőle, mint a tervezett, Erzsébet téri Nemzeti Színházból.

- Gondolom ez van mögötte, mert 2009 májusáig akarják befejezni tokkal-vonóval. Valamelyik hetilap írta, hogy a német kormányzati negyedet öt évig tervezték. Itt az engedélyezési tervet idén decemberig kell megcsinálni – ez is egy érdekes helyzet -, és a kiviteli terveket rá egy évre. Közben folyamatosan készül az épület, tehát folyamatos tervszolgáltatást kéne produkálni. Irdatlan tempóban épülne, és én nem találkoztam ennek a társadalmi vitájával. Azt gondolom, ha valóban lett volna ilyen, akkor úgy épülne, hogy mintegy kinő a demokratikus működésből, így azzal mindenki találkozott volna.




- A két legrövidebb része

oldalon is elérhető). Az egyik a passzív házas rész, amit terveztél, amiről eddig beszéltünk, illetve a másik a Nyugati Pályaudvart érintő változások. Ez utóbbira egy hónappal ezelőtt, itt, az indyn egy rövid, szabadszájú szösszenetben azonnal reagáltunk, és azóta az index is foglalkozott vele („könyörgöm, ne deportáljuk a vonatokat a Nyugatiból!” ). Igazából még szerethető is lenne az ötlet, hogy kapjon egy új „városkapu funkciót” a Nyugati, erősítse a turizmust. Csak nehéz hinni ebben, nehéz bizalmat szavazni, ha arra gondolunk, hogy mennyire korszerűtlenül vélekednek a pártpolitikusok a vasútról. Emellett maga a győztes terv is egy közhelyszerű és sokféleképpen olvasható lózunggal indít, hogy „a vasút ügye régóta reformra szorul”. Csakhogy az ördög a részletekben lakik, mit értünk reform alatt? Kipateroljuk a síneket a városból, elvesszük a reprezentatív épületeit és még több pénzt tapsolunk el autópálya-építés címén? A kormányzati negyed terve ráadásul háromféle sorsot is felvázol a Nyugati Pályaudvar vasútjának.

- Először is a nyertes terv készítői kizárólag az épülettel foglalkoztak, bizonyos feltételek eleve adottak voltak és folyamatosan változtak. A környezet rendezését a második díjas Finta Stúdió fogja végrehajtani. Én arról tudok, hogy a vasúti vágányokat egy szinttel lejjebb helyezik. Olyan elképzelést is hallottam, hogy metrószerűen összekötik a föld alatt a nagy pályaudvarokat. Most így a 4-es metró történetét ismerve, ezt, némi kétkedéssel fogadom. Arról nincs szó, hogy itt a vasút megszűnne, arról van szó, hogy a fogadócsarnokba nem biztos, hogy bemennek a vonatok. Alatta, vagy hátrébb tolva húzódnak a sínek.




- Nem látsz abban problémát, hogy miközben milliárdokat költünk az autózás élményét növelő, szükségtelen völgyhídra, aközben egy szürke, betonból épített, föld alatti valamibe fogunk megérkezni a vonattal, és nem egy hatalmas, napsütötte csarnokba? Vagy ezek túl romantikus szempontok?

- Nem, abszolút nem romantikusak. Én messzemenően a vasút híve vagyok. Nem véletlen, hogy az Élőláncban is foglalkoztunk a vasút problémájával. Itt a vasutat szándékosan rontják le, valamilyen általam nem érthető ok miatt, miközben Berlinben és máshol hatalmas, gyönyörű, üvegezett pályaudvarok épülnek és szuper vonatok gördülnek be azokba. Mindig a nagy testvér, az Egyesült Államok a példa, ezért érdekes lehet, hogy ott nem hat, hanem hatvan százalékát bonyolítják a vasúton a teherszállításnak.




- Tavaly a Védegylet vitát szervezett „A ló kérdez” címmel a választások előtt, és ott az összes párt politikusa úgy beszélt a vasútról, mint régi, lezárt történetről, mondván, elvesztette a versenyt az autózással, a közúttal szemben.

- Ez egy hazugság szimplán. Egyrészt nem, másrészt lobbik munkájának eredménye, hogy az autópálya épül, a vasút meg pusztul. Nincs erről mit beszélni, számomra ez evidencia. A kormányzati negyed esetében lényeges kérdés, hogy ha itt pályaudvar marad, akkor milyen lesz ez a pályaudvar? Az nagyon lényeges, hogy a vasút ott maradjon ahol van, és megfelelő színvonalra hozzák föl, ne csak a fejpályaudvart, de az egész vasúti rendszert.




- A Városliget zöldjének összekötése egy új, zöld folyosóval a kormányzati negyed tervének egyik legjobb ötlete.

- Igen, ez valóban javítana a helyzeten. Még a pályázat készítése során, számoltunk is azzal, hogy lefedett, vágányok fölötti területet zöld felületként, illetve energia nyerő felületként használjuk. Ez most át lett téve mások kezébe, tehát efölött nem diszponálunk. Nem tudom, hogy ez a zöld sáv, és Városligettel való kapocs megvalósul-e és milyen formában valósul meg?




- Régi, minisztériumi, a száz évvel ezelőtti hivatali működés világához kialakított, nehezen bővíthető épületek. Szerinted mégis szükségtelen az új kormányzati negyed?

- Ma speciel nem az a fő probléma, hogy a minisztériumok a technikájukkal nem tudnak működni. Az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) bezárásakor ilyen szakmai sületlenségeket számtalanul hangoztattak, többek közt éppen a miniszter asszony. Hogy ez egy öreg épület, túl nagy a belmagasság, nem lehet kifűteni. Ez egy kolosszális marhaság. Az épületet föl lehet újítani, lehet bele tenni olyan épületgépészetet, hogy sokkal jobb legyen mint egy új, stb.




- Anarcho-kommunista barátaim megörvendeztettek az indyn egy cikkel az augusztus 20-i ünnepen, hogy „dögöljön meg a magyar állam”. Én inkább a transznacionális vállalatok uralmától prüszkölök, amihez akármennyire is segédkeznek az államok, még mindig nem tettem le a reményről, hogy az egyik lehetséges eszközként szolgálhatnak a cégek túlhatalmával szemben, ha megfelelő hatással vagyunk rájuk.

- Igen, ilyen szempontból érdekes, hogy mennyire hozzuk megalázó helyzetbe egy konzorciummal szemben az államot, aminek gyakorlatilag a bérlője lesz. Az egész állami apparátusnak a tekintélyét nem romboljuk-e le azzal, hogy egy akármennyire szép, és új épületbe, de mégiscsak hatalmas, reprezentatív, régi, belvárosi palotaépületekből kivisszük a minisztériumokat. Megint mintha a nagyvállalatokkal szemben veszítene a tekintélyéből az állam. Nemcsak Magyarország, de a globális világ egyik fő problémája az állam és a gazdaság viszonyának nem tisztázott volta. Az állam egy jogi funkció, annak bizonyos területein meg kell maradnia, töbek között azért, hogy megvédjen minket a gazdaság túlkapásaitól. Azon lehet vitatkozni, hogy az állam mennyire gazdálkodjon, én amondó vagyok, hogy ne nagyon gazdálkodjon, de ezt se lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Itt valóban az történik, hogy az államnak az a része, ami a honvédelmet szolgálná, az üzleti alapú magánhadseregekhez vándorol, úgymond „kiszervezik”. Az egészségügyet is kiszervezik. A honvédségi laktanyákat és a rendőrséget őrző-védő cégekkel őriztetik. Ez egy vicc. A honvédséget most is így őriztetik, a rendőrségnél sikerült megakadályozni, mert többeknek föltűnt. Miért nem lehetnek állami tulajdonban állami épületek? Ez egy kiszolgáltatás a gazdasági élet erőinek, miközben az államnak ennél jobban kellene szuverénnek, függetlennek maradnia. Ne lehessen zsarolni az államot, hogy „Nem fizetsz bérletet? Kiraklak az utcára, azt jónapot!”




***

Végül arra kértem Ertsey Attilát, hogy kommentálja a kormányzati negyedet kritizáló élőláncos párttársa, Lányi András cikkét (http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=114860&archiv=1&next=0 " target="_blank">„Kezek a város felett”

, Magyar Hírlap, 2006. december 8.).

1. „A vas és az acél országát építő, bős-nagymarosi kolosszust álmodó rendszer megszüntetve megőrzött élcsapata (…) újabb, improduktív állami nagyberuházásokon töri a fejét”

- Ezt aláírom. Teljes mértékben így gondolom. Miért van szükség erre egyáltalán?

2. „Kiderül, úgymond, ki az úr a házban! A háziúr, természetesen. A magyar állam ezentúl albérlője lesz egy milliárdos konzorciumnak.”

- Egyetértek, amit korábban mondtam az állam és a gazdaság kapcsolatáról, azt mind elmondhatnám most újra.

3. Maga a költözés is pénzbe kerül, emellett ha egyszerre jelenik meg ennyi új épület a piacon, akkor a nyomott árak tovább zuhannak, új berendezéseket kell vásárolni. Pénzügyileg se éri meg.

- Nem biztos. Csak sejthetjük. Ez egy marha nagy projekt, és egy marha nagy projektben nagyon sok a játéklehetőség. Akik részt vesznek benne, azok biztos, hogy nem járnak rosszul, akik fizetik azok közül nem látható át, hogy ki jár jól közülük.

4. ”Fejetlenséget okoz a közigazgatásban (…) ha a minisztériumok számát, hatáskörét, tisztviselőit és immár az épületeket is minden kormányzati ciklusban kényük-kedvük szerint változtatgatják a hatalom átmeneti birtokosai (…).

- Formailag lehet a válasz igen, mert egy nagy költözés lesz, de én ettől nem félek, ez egy technikai kérdés. Az a fő kérdés, hogy maguk a minisztériumok hogyan működnek és funkcionálnak?

5. „Ha most a közhivatalokat is evakuálják a belvárosból, a slumosodás megállíthatatlan lesz.”

- Részben igen, részben viszont valószínű, hogy irodák és szállodák költöznek a régi minisztériumi épületekbe. Ha irodák, akkor a helyzet nagyon nem változik, ha szállodák, akkor a belvárosi élet egy kicsit lassul, csendesedik. Automatikusan nem slumosodik a belváros, az a kérdés, hogy milyen funkciókat fognak kapni. Most mennek föl az ingatlanok árai a környéken. Luxusszállodákkal már tele van a környék, olcsóbb szállodákra lenne igény.

6. „egy város szövetébe ennyire átgondolatlanul és ekkora léptékben nem lehet büntetlenül belenyírni”

- Igen. Ez a kérdés, hogy most a tervpályázat kapcsán egy nagyon rövid ideig esik szó a nyilvánosság előtt minderről, de előtte se tudtuk, hogyan készülnek a rendezési tervek, amik előkészítették a pályázatot. A projektrő most zajló vitasorozat a Nyugatiban nem lesz azonos a lakossági egyeztetéssel, vitával.

7. ” Városvédők, hagyományőrzők, közgazdák és civilek versenyt hallgatnak, tehetetlenül tárják szét a kezüket.”

- Igen. Lényeges kérdéseket nem nagyon vitatnak. Az építészfórumon szoktak viták lenni. Az Octogon által szervezett vitafórum a Nyugatiban a „nép” nincs jelen, csak közönség van, de „ördög ügyvédje”-féle vitavezetőt nem láttam a programban.

8. „A miniszterelnök, akinek legitimitását, sőt emberi tisztességét illetően súlyos kétségek merültek fel, most fejedelmi tollvonással városrészeket rombol és épít – elégtételt vesz magának.”

- Ha a miniszterelnök neadj’isten néhány nagy elődöt utánozni kívánna és nagyívű városépítészeti elképzeléseket dédelgetne, melyek érdekében radikálisan belenyúlna Budapestbe, akkor nyilván ellenállásba ütközne, de kiderülne a távlati szándék. Itt egy pontba nyúlnak bele, ami mögött nincs ilyen szándék. Nem arról van szó, hogy Budapestet valamiféle irányba löknénk, hanem van egy telek, és azt csontig telenyomjuk irodaházakkal. Ennek kapcsán a környezetet nyilván rendezni kell, de ettől forgalmilag nem fog javulni a helyzet, inkább oda sűrűsödik a Nyugati környékére, ahol még a WestEnd 2 is meg fog épülni. Egy nagyon koncentrált irodanegyed lesz, de nem szellősen levegősen, új közlekedéssel, hanem bevágva egy nagyon körülépített, intenzív városi szövetbe. A Bajcsy-Zsilinszky úton újra meghosszabbítják talán a villamosvonalat, és vannak más tervek is, amiket nagyon jónak tartok, nem értem néhány ember fölháborodását, akiknek ez fáj. Ettől függetlenül a közlekedés terhelése a beruházástól fokozódni fog, ez egy belvárosi fókuszpont a belváros peremén. Nincs nagyvonalú városépítészeti szándék, ez egy hatalmi, vagy gazdasági sakkhúzás, aztán innentől fogva a többi ebből következik.




***


ERTSEY ATTILA építész (1961)

1985-ben végzett a BME Építészkarán, diplomadíjjal.

Egyetemi hallgatóként, 1982-ben kapcsolódott be a Duna-mozgalomba. Alapító tagja volt a Dunatáj Tájvédelmi Egyesületnek, majd a Duna Körnek, ahonnan 1985-ben távozott, mivel a defenzív környezetvédelmet elégtelennek érezte. Azóta foglalkozik ökológiával, annak gyakorlati és szemléleti oldalával egyaránt. Tanulmányozta Joseph Beuys munkásságát, aki részt vett a Harmadik Út Akció és a Zöldek 1980-as alapításában. Ott volt a visegrádi építésztáborokban 1983-tól 1986-ig, azóta részese a magyarországi organikus építészeti irányzatnak. Jelenleg a Duna Charta tagja. Részt vett az Élőlánc Magyarországért ökopárt alapításában és programjának kidolgozásában, azóta elnökségi tagja.

Öko-építészettel, megújuló energiahasznosítással, passzív házakkal és természetközeli vízgazdálkodással foglalkozik, legfontosabb ilyen tárgyú munkái:

- Rád, öko-lakópark (terv), 2003

- Öko-Globe, úszó autonóm sziget a Dunán (terv) 2007

- számos öko-lakóház.

1989 óta dolgozik a KÖR Építész Stúdióban. 1990-ben az iroda belépett a Kós Károly Egyesülésbe. 2004 óta a Kós Károly Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészként mesterének tekinti Makovecz Imrét. Szemlélete forrásának tekinti a Rudolf Steiner által alapított antropozófiát. „Mestereim nyomán a munkát és a közéleti aktivitást az élet részének tekintem.” – vallja.

Szerkesztőbizottsági tag a Szabad Gondolat c. folyóiratnak, publikációi jelentek meg az Ökotáj, az Országépítő, a Magyar Építőművészetben és a Taní-tani folyóiratokban.

Óraadóként oktat az ELTE Humánökológia Szakirányán, a SZIE-YMMF-en és a Sapientia csíkszeredai karán, „A fenntartható település” címmel.

Fontosabb publikációi:

- Joseph Beuys (szöveggyűjtemény), Bercsényi 28-30, 1988

- Saját építésű komposztáló toalettek, kiadvány, Ökológiai Intézet, Miskolc

- Autonóm Ház (jegyzet), Labor5-Tempus, 2000

- Autonóm Kisrégió (tanulmány), Független Ökológiai Központ, 1999

- Autonóm Város (tanulmány), Független Ökológiai Központ, 2004

(Az interjút készítette: Zeretics Suaj)

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

• Ezt a névpályázatot nem köszönik meg (index.hu)
• Nincs aki összefogja az egészet? A park nem lesz a talajszinten?