indy.media.hu független média központ

Budapest figyelem! Így kell semmi pénzből zöld várost csinálni!

Hírszerző információ
2009-11-07 17:00
http://www.hirszerzo.hu/cikk.budapest_figyelem_igy_kell_semmi_penzbol_zo…

„A világ legzöldebb városaként” is emlegetik a brazíliai Curitibát, amely az utóbbi évtizedekben az egyik leglátványosabb fejlődési utat járta be az amerikai kontinensen. Mindezt úgy, hogy Curitiba mindenkori polgármesterének egy dologból volt mindig sokkal kevesebb, mint amire szüksége lett volna: pénzből.

A XIX. században portugál telepesek által alapított iparváros sokáig jellegtelen település volt, de a múlt század hetvenes éveitől olyan párját ritkító fejlesztési program indult be, hogy arról éppen a napokban mutattak be dokumentumfilmet Londonban „Kellemes Igazság” (A Convenient Truth) címmel. (A cím nyilvánvaló utalás Al Gore egykori amerikai alelnök „Kellemetlen Igazság” (Inconvinient Truth című filmjére, amely a környezeti veszélyekről szól.)

Mindezt úgy, hogy Curitiba mindenkori polgármesterének egy dologból volt mindig sokkal kevesebb, mint amire szüksége lett volna: pénzből. Segített azonban a kreativitás. (Szintén megemlítendő, hogy majd’ negyven év alatt minden városvezető ugyanúgy a szívén viselte a programok továbbvitelét, tehát senki nem akart „csak azért is” valami teljesen másba kezdeni.) Minderről Jaime Lerner, az egyik volt városvezető beszélt a Guardian brit napilapnak.

Lerner városvezetői ars poeticája az volt, hogy ha valamit elterveztek, azt a lehető leggyorsabban meg is kell valósítani, így csinált sétálóutcát Curitiba egyik főútja egy részéből – mindössze egy hétvége alatt.

undefined
Curitiba-i panoráma sok zölddel

„Péntek este kezdtük és hétfőre már végeztünk is. Tudtam, hogy ha mindent a szokásos rend szerint csinálnánk, sosem lenne belőle semmi. De az ott lévő üzletek forgalma már azon a hétvégén annyira megugrott, hogy hétfőn a főút többi üzlettulajdonosa delegációt menesztett hozzám, és azt kérték, hogy a teljes utat adjuk oda a gyalogosforgalomnak” – mondta a volt polgármester.

Mit kezdjünk a Bochkor Gábor-féle autófetisisztákkal?

Az autósok azonban még így is zúgolódtak, és Lernerhez olyan hírek jutottak el, hogy egyik nap afféle „spontán demonstráció” keretében szeretnének végighajtani a sétálóutcán. Aznapra a polgármester aszfaltrajz-versenyt hirdetett a környékbeli gyerekeknek, közéjük pedig természetesen senki nem akart behajtani, így elmaradt a tiltakozás, többet nem is próbálkoztak vele.

Curitiba azóta fejlett – és olcsó – tömegközlekedési hálózattal rendelkezik. Metróra természetesen nem volt pénz, a tömegközlekedést buszok végzik. A lezárt buszsávokon nagy, két-csuklós buszok közlekednek, ugyanakkora kapacitással, mint egy metróhálózat – kétmillió utast szállítva naponta, kilométerenként egy dollárnyi költségért. (Ugyanez metróval a százszorosa is lehetne.) A jegyárak alacsonyak, a város pedig a főbb vonalak mentén terjeszkedett, így ma minden helyi lakos egy-egy buszmegálló 400 méteres körzetén beül él.

Egyedülálló újításként hamarosan rendszerbe állítják a világ egyik legkisebb (60 cm szélesés 130 cm hosszú – a polgármester állítja hogy egy felnőtt kényelmesen elfér benne) elektromos autóját is. Ezeket olyan módon lehet majd használni mint más városokban a közösség rendelkezésére bocsátott kerékpárokat.

A szeméthegyek helyett

Kreatív módon oldották meg az egykor szemétben úszó város megtisztítását is. Az egyik szegénynegyedbe, ahol addig semmilyen módon nem gyűjtötték össze a szemetet, 1989-ben kezdtek rendszeresen kukásautót küldeni, amelyik ingyen vitte el a nélkülözők hulladékát. Sőt, ösztönözték is a szemétgyűjtést: a helyiek buszjegyeket, meccs-, vagy koncertbelépőket kaphattak, ha meghatározott mennyiségű szemetet összegyűjtöttek. A gyerekek az iskolában játékot kaptak ugyanezért. Kiépítettek egy válogatóüzemet is, ahol képzetlen munkásoknak biztosítottak keresetet – ráadásul leselejtezett, de még használható számítógépek segítségével tanfolyamokat is indítottak nekik.

A mocsaras területekből csónakázó tavakat csináltak, a hely halászoknak fizettek, ha hal mellett szemetet is gyűjtöttek a folyókból. Az elhagyott ipari területekből parkok lettek, a városi áramerőmű melletti területen pedig olcsó lakásokat építettek a nyomornegyedekben tengődőknek, melyekbe így nagyon egyszerű volt bekötni a villanyt.

A város honlapja szerint 1972-ben, amikor az egész „zöldítési” folyamat elkezdődött, még csak egyetlenegy közpark volt Curitibában. Mára ez a szám harmincra emelkedett, az egy lakosra jutó zöldterület aránya pedig egészen hihetetlen: 51 négyzetméter. (1972-ben másfél négyzetméter volt.) Csak összehasonlításképpen néhány más város adatai (m2-ben): Athén: 2.55, London: 9, Párizs: 8,5, Varsó 18, Bécs: 20, Washington: 50. Budapesten ez a szám 14,4 m2. A helyiek úgy mondják Curitibában: mivel tengerpartjuk nincs, parkokat kellett kialakítani, „a parkok a mi tengerpartunk”.

Ami szintén fontos: a környezet, az életminőség javítása gazdasági fejlődést is hozott: Curitibában ma 60 százalékkal magasabb az egy főre jutó nemzeti termék (GDP), mint a brazil átlag.

***

Nem értettem pontosan ezt a 2007-es híradóbejátszást, de ha jól látom mégis lesz metró a városban a 2014-es foci vb miatt. Kár. Megnézhetnék, mi lett az Üllőiből, a Rákócziból és a Váci útból a metró után.
http://www.youtube.com/watch?v=8VxQlcbgFuc

de lehet, hogy nem föld alatti lesz, hanem magasvasút?
http://www.youtube.com/watch?v=ZSgyYbQbDvE&NR=1