indy.media.hu független média központ

Ez még bonyolultabb lesz, de azért megpróbáljuk elmagyarázni. Több kezdeményezés is indult, hogy bizonyos területeket megmentsenek a pusztulástól. Ilyen a Yasuni Projekt javaslata. Itt a tájvédelmi, természetvédelmi terület érintetlenül hagyását szeretnék elérni, az ott lévő olaj kitermelésének megtiltásával, illetve a területen élők természetes közegének megtartására, az erdők eredeti állapotban való megtartására fizetnének a lakosságnak. A Yasuni projekt vonatkozásában nem teljesen letisztult még, hogy része lenne-e az un. karbon piacnak. Az equadori kormány tett utalásokat arra, hogy be szeretné kapcsolni az érintett területeket a Kyotói Egyezményben jóváhagyott üvegház hatású gázok csökkentését célzó emisszió kereskedelembe. A Klímaszövetség azonban nem támogatja egyöntetűen az elképzelést, mert igen aggályos, hogy „olcsó áron”, de drágán megfizethet ezért például az európai lakosság.

Ha a Kyotói Egyezmény keretében viszonylag olcsón jutna karbonkredithez az iparosodott Európa, nem motiválná semmi a helybeni üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Az 1990-es állapotokhoz képest 2008-2012 időszakra 5,2% a vállalt csökkentés. Ez egy bonyolult és kényes, politikai és gazdasági érdekeket feszegető kérdéskör, miután nem sikerült a vállalásokat teljesíteni. Erről érdemes volna mielőbb vitát generálni, mivel hamarosan, még idén decemberben, Dániában az ENSZ Klímakonferenciáján aláírásra kerülhet az emisszió kereskedelem vonatkozásában egyezségeket, iránymutatásokat tartalmazó újabb dokumentum (poszt-Kyoto klímamegállapodás).

Az emisszió kereskedelem során olyan országokban vásárolnak karbonkreditet, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátása nem magas, illetve olcsóbban csökkenthető az iparosodott európai területekhez képest. Az erdősítés, illetve erdőmegtartás mellett a megújuló energiaforrások használatával, támogatásával is lehet kredithez jutni. Magyarországon 2006 óta pl. 229 létesítmény kapott un. szén-dioxid kvótát.

Alapvetően az a kérdés, hogy jól átgondolt koncepció-e, és ellenőrizhető-e a megvalósulása? Segít-e északon az európai és ázsiai, illetve észak-amerikai szenyezett területeken csökkenteni az üvegházhatást a déli erdőmegtartás, erdősítés? Figyelembe veszik-e a lokális klímaváltozást?

Imbaburában, mintegy 100 km-re a Ecuador fővárosától láttunk olyan, az európai karbonpiacra szervezett projektet, amiről érdemes volna esettanulmányt írni. Itt egy németországi székhelyű cég az önkéntes piacra hitelesít az üvegházhatású gázok elfogására alkalmas növényzetű területeket. Itt megkerestek indián közösségeket és kissé kétes körülmények között, szinte egy nap alatt szerződést írattak alá velük. Eszerint betelepítenek egy bizonyos nagyságú területet fenyőfákkal egy több ezer méter magasan fekvő, eredetileg száraz, szeles és bokros növényzetű élőhelyen. Ezt a területet az indiánoknak fennt kellene tartaniuk évtizedekig, egy egyszeri alkalommal kifizetett összeg fejében.

A pénz egy részét megkapták, de csak eleinte látogatták őket, és most, hogy a területről kiállították a hiteles tanúsítványt, már az sem foglalkoztatja a céget, hogy egy terület például leégett. Az indiánok több tíz évre kötelezve vannak egy természetesen oda nem illő növényzet fenntartására, iszonyú nehéz körülmények között, miközben a megbízókat nem érdekli az eredmény (vagyis annak hiánya), és nem tesznek eleget a fizetési kötelezettségüknek sem. Az Acción Ecológica próbál segíteni a helyieknek a szerződés felbontásában, illetve szorgalmazza az ilyen projektek leállítását.

Mit tanulhatunk itt Magyarországon az ottani problémákból?