A Vatikán Marxot méltatja

Marx tanulmányozása segíthet abban is, hogy a rendkívüli egyenlőtlenségeket és embertelenséget teremtő kapitalizmus helyett új, harmonikus társadalmat alakítsunk ki.

A Római Katolikus Egyház egy tekintélyes filozófusa Karl Marxról ír elismeréssel - ismerteti a londoni napilap a L’Osservatore Romano cikkét, amely szerint a Marx az elidegenedésről és a kapitalizmusról szóló írásai ma éppoly aktuálisak, mint a 19. század közepén.

Georg Sans német származású filozófiatörténész a Vatikán hivatalos napilapjában publikált cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy Marx kapitalizmuskritikája jól alkalmazható a tavaly kirobbant gazdasági válság megértésében: a társadalmi többség ma ugyanúgy kiszorul a gazdasági döntéshozásból, ahogyan a 19. század közepén, és ez az emberek társadalmi elidegenedéséhez vezet. Sans szerint az egész életében harcos ateista Marx tanulmányozása segíthet abban is, hogy a rendkívüli egyenlőtlenségeket és embertelenséget teremtő kapitalizmus helyett új, harmonikus társadalmat alakítsunk ki.

A napilap megemlíti, hogy nagy jelentőségű írásról van szó, hiszen XVI. Benedek korábban elítélően nyilatkozott a marxizmusról. A gazdasági válság kirobbanása óta azonban a katolikus egyházfő többször felszólalt az önzés kultúrája és a szabályozatlan globális kapitalizmus ellen. Sans cikke eredetileg egy jezsuita folyóiratban jelent meg. Vatikáni újraközlése azt jelenti, hogy a pápa egyetért a cikk mondanivalóval - írja a brit napilap.

magyar nyelvű forrás:

http://globusz.net/node/3214
eredeti írás:
http://www.timesonline.co.uk/tol/comment/faith/article6884704.ece

Hozzászólások

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

A múmják

A múmják felébredtek!
Marhára jó, hogy a történelem krisztusi gyilkosai, m9ost mocorognak. Mi van megbukik az idealizmus, amely eleve népmesei alap volt, mondjuk jézusról?
Marx!
Előbb a pápa és vatikán tötölje meg a száját, ha ezt a nevet kiejti.
Pláne ha a Vojtila kémközpontról beszélünk.

Na azért

a kommunizmus eljövetelében való hithez is kell jó adag idealizmus. És az persze Jézus javára írandó, hogy ő nem hirdetett erőszakot, forradalmat. Bár követői megtették ezt helyette.

Kommunistakent fel kell

Kommunistakent fel kell vilagositanom teged, hogy a kommunistak nem hisznek es nem is varjak a kommunizmus eljovetelet. Csak hogy ne keverd itt ossze a dolgokat, mint jezuskat a geppuskaval, szinte szo szerint.
Amit meg Jezust illeti, o nem hirdetett semmit. Nem letezok nem tudnak beszelni, csak hus-ver emberek, akik neha kitalalnak jezusokat, isteneket, szellemeket, vampirokat, vilagbeket, felebarati szeretetet, reinkarnaciot, es egyeb faszsagokat. Majd vannak emberek, akik sajat letuk nyomorusaganak, es elidegenulesenek kovetkezteben meg be is szopjak ezeket.

Egyebkent hello.

Ez vulgár-ateizmus

Nem ártana felnőnetek annak felfogására, hogy a keresztény vallások bírálatához nem egy személy létének a megkérdőjelezése a megfelelő út. Jézus létezésében még Mohamed sem kételkedett, mint ahogy senki sem kételkedik Mohamed létezésében sem. Pedig mint tudjuk, Mohamed új vallást alapított Jézus hirdetései ellenében, és Mohamed létezése sem tett minden embert mohamedán vallásúvá. Feltehetjük persze, hogy valaki más találta ki mindazt, amit a hívők szerint Jézus talált ki, de ennek az ég világon semmi értelme. Egy a lényeg, hogy a keresztény vallás egy létező vallás, tehát valaki kitalálta, és ez egy létező személy volt. Azonban, ha valamelyik apostolra akarnád ezt kenni, akiknek létezésére számos korabeli forrás utal, akkor számos logikai nehézséggel kellene szembe nézned, ugyanis Jézus kitalálása sokkal ésszerűtlenebb feltételezés, mint létezésének feltételezése. Sokkal nehezebb azt az álláspontot védeni, hogy Jézust testestűl, és csodástúl kitalálták, mint azt, hogy létezett, és a köré épülő legendákra építették a vallást. Ugyanis ez esetben semmi más nem kellett kitalálni, mint Jézus csodatételeit, feltámadását, menybe menetelét, amelynek persze még a biblia szerint is kizárólag az apostolok voltak tanúi. Tovább egyszerűsíti Jézus létezésének elfogadását annak meglátása, hogy a valóságban időről időre találkozunk Jézushoz hasonlatos megszállott igehirdetőkkel, akik gyakran új vallásokat alapítanak, és több kevesebb sikerrel híveket is toboroznak. Mi sem természetesebb, hogy az apostolok vezetőjük megfeszítése után sem hagytak fel igehirdetésükkel, hanem egykori isteni megszállottsággal sújtott vezetőjüket felmagasztalva, és dicsőítve tovább folytatták az igehirdetést, igaz a helyi zsidóság üldöztetései miatt a Római birodalom más tartományaiban szétszóródva. Az új vallás elterjedését nagyban segítette, hogy a szegényeket, és a rabszolgákat lélekben közelebb emelte Istenhez, mint a gazdagokat, - ez egy teljesen új eleme a vallásoknak -, illetve az, hogy később a császárság jobbnak látta (formalizálva) államvallássá tenni, sem mint megküzdeni vele, és híveivel.

Nem tudom, eléggé érthető-e az, hogy Jézus létének tagadása semmilyen formában nem magyarázat a vallás létrejöttére, inkább csak egy olyan primitív elzárkózás, mintha a vallás létezését is tagadnánk. Remélem közben azért az is kiderült, hogy az én véleményem tökéletesen ateista megközelítés.

Brian él!

Az nem derül ki, hogy a közelítésed ateista közelítés, de az igen, hogy a logika nem az erős oldalad. Ezt a Mohamed hitt Jézusban - Mohamed létezett - tehát Jézus is létezett-féle torz szillogizmust azért nehéz lenne alulmúlni.
Amúgy mindegy. Teljesen lényegtelen, hogy Jézus létezett-e, legalábbis a kereszténység szempontjából, ami - kétségtelen - létezik. Fentebb csak arról esett szó, hogy Jézus állítólagos létét ma, a 21. században Magyarországon ismét tényként kezelik sokan, ami nem elsődlegesen a kereszténységről, hanem a kapitalizmusban általános elbutítottságról mesél, és semmi esetre sem egy vallási rendszer kialakulásáról (amely természetesen akkor sem lett volna egyetlen ember „műve”, ha Jézus létezett volna - arról már nem is beszélve, hogy a kereszténység alapítója sokkal inkább Pál, mint a Főnök).
Ám míg jó pár vallásalapítóról és kultúrhéroszról tudjuk (bizonyíthatóan), hogy létezett (a Buddha, Mohamed, Kung fu-ce, Lao-ce, Joseph Smith, L. Ron Hubbard, Vlagyimir Iljics Lenin stb.), addig másokról (Jézus, Zoroaszter, Yoda mester, a Mennydörgésmadár, Csaba királyfi, a Hétszűnyű Kapanyányimonyók stb.) nincsenek bizonyítékok. Márpedig ha valakit, aki akkora nagy Ász volt, mint JK, semmiféle korabeli forrás nem említ (pedig rengeteg korabeli forrás van), az felettébb gyanús. (Érezte ezt az egyház is, amikor Josephus Flavius szövegeibe írtak Jézusról szóló betoldásokat valamikor a 6-7. században…) Ennek amúgy semmi köze az ateizmushoz, sem pedig a hithez. De a „Jézus is azt mondta…” kezdetű („mert ő volt az első kommunista”-folytatású) mondatok kivétel nélkül baromságok, ahistorikus interpolációk és buta leegyszerűsítések. Gondolatmeneted (az occami beretva kicsorbítása) viszont azt mutatja, hogy van, akinek ez nem zsigerből jön, hanem hajlandó még valamiféle elméleti konstrukciót is rittyenteni köré. Ez önmagában persze ártalmatlan szórakozás, de minek?

Az okoskodás még nem tesz okossá

Nem volt szándékomban logikai levezetésekkel bizonygatni bármit is, mivel ahhoz nincsenek meg itt a feltételek. A vallásról való viták hatalmas könyvtárakat töltenek meg, és itt csak néhány utalást tehetek néhány olyan tényre, amely kapaszkodót jelenthet azok számára, akik próbálnak megérteni. Akiket viszont saját téveszméjük elvakít, azok minden tényt figyelmen kívül hagynak, így a velük való vita teljesen meddő próbálkozás. Az a legérdekesebb ebben, hogy ez az elvakultság egyáltalában nem függ attól, hogy az illető teista, vagy ateista. Mindkét oldalnak megvannak a maguk elfogult hívői, akik még a gondolkodást is elutasítják, ha rögeszméik tarthatatlansága kerül szóba.

Először is az egykori tények nem kizárólagos bizonyítéka, ha egy korabeli szerző ír róla, mivel a tények nagy részéről nem készül írás, ezzel szemben számos fikciót is papírra vetnek. Sokkal fontosabb bizonyítéka a tényeknek, ha annak hatása érezhető a jelenben, mivel a semmiből nem keletkezik semmi sem, tehát minden ma létezőnek meg volt az előzménye a múltban. Persze az írás is egy ma létező hatása a korabeli lejegyzésnek, de nem az egyetlen, és a vallás esetében nem is a legfontosabb, hiszen maga a létező vallások, és a létező egyházak bizonyítják, hogy egy nagyon régi, nagyon ősi jelenséggel állunk szemben.

Érdekes, hogy Mohamed létét nem kérdőjelezed meg, pedig Mohamed sem vetett egyetlen szót se papírra, a Koránt utólag, emlékezetből írták le. Jézus esetében is pontosan ugyanez történt, csak ez esetben az apostolok az evangéliumokba jegyezték le utólag, amit az apostolok Jézusról le akartak jegyezni. Az a tény, hogy te a Bibliát nem sorolod az írásbeli bizonyítékok közé, csupán a te korlátoltságodat mutatja. Igaz ebben sem vagy következetes, hiszen Pál apostol szerepét az egyház megszervezésében nem vitatod, csak hát ez esetben is a legrészletesebb hírforrás maga a Biblia. A korlátoltságodat mutatja az is, hogy arról próbálsz bárkit is meggyőzni, hogy Jézus létét csak most, a XX. század végén próbálják néhányan létezőként beállítani. Némiképpen figyelmen kívül hagytad, hogy 2000 évig Európa keresztény volt, (sőt még jórészt ma is az,) amelyben lámpával kellett keresni olyanokat, akik kételkedtek Jézus létében.

Az ateizmus sokkal kevésbé volt elterjedve, és jelentősebb elterjedése sokkal rövidebb múltra tekinthet vissza. Ebben persze nagy szerepet játszott, hogy a kapitalizmus előtt nem igazán volt vallásszabadság, így a nyílt istentagadókat, vagy esetenként csupán a szabad gondolkodókat rövid úton kivégezték. És ahogyan a vallások is nagy számban vannak, úgy az ateizmust sem lehet egyetlen eszmei vonalként kezelni. Már csak azért sem, mivel míg a vallások minden időben zárt szervezeteket alkottak, addig az ateisták nem tudtak soha megmaradni szervezetten. Kivétel ugye azok a politikai szervezetek (pl. kommunisták), amelyek mellesleg ateisták is voltak, és amelyeknek politikai vezetői mondták meg a hívőiknek, hogy hol lakik a Jóisten. Itt került be először a történelembe Jézus létének tagadása, és a politikai egység szükségessége szükségképpen elnyomta a belső teológiai vitákat. Ez a tagadás tehát puszta dogmává lett a kommunisták számára, és ez köszön vissza a véleményetekben. Ez a dogma persze szinte nem is igazán érinti az ateisták eszmei sokszínűségét, annak csupán egy marginális témája. De azért ez is megerősíti, amit az eredeti állításomban is benne van: a kommunistáknak is igen nagy idealizmusra van szükségük, hogy céljaikban higgyenek. Na meg vak hitre.

A témánál maradva, nyilván az is érdekes kérdés, hogy kinek, és miért érdemes megkérdőjeleznie Jézus létezését. Az bizonyos, hogy a tanulatlan (fiatal) embereket könnyebb úgy az ateizmusra téríteni, hogy azt tanítjuk, nincs isten, nincsenek csodák, és Jézus sincs. Semmi nincs, és semmi nem igaz abból, amit a papok állítanak. A Biblia az első szótól az utolsóig hazugság. Csak hát a dolog nem ilyen egyszerű. A tanulatlan emberek idővel sokat tanulhatnak, a gyerekek felnőnek, és szembekerülnek e tagadás hazug voltával. A korábbi hazugságok kiderülnek, és a korábbi célok a visszájára fordulnak. Az efféle vulgár-ateizmus csak azok számára elfogadható, akik soha nem fordulnak a történelem felé, akiket nem érdekel, honnan jöttünk, akik megelégszenek a múltról szóló mesékkel, hazugságokkal. És ebben pontosan azon a szinten állnak, mint a hívők a teremtésmítoszaikkal. A dolognak sajnos meg van az a hátulütője, hogy aki nem tudja, hogy honnan jöttünk, annak arról sem lehet helyes fogalma, hogy merre megyünk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ami az európai emberek életét több ezer éven keresztül meghatározta. Nem lehet a Biblia megfelelő értelmezése nélkül helyesen gondolkodni a világról. Még egy ateistának sem. Képesnek kell lenni arra, hogy egy ilyen írásból ki tudjuk szűrni annak valóságtartalmát, és azt, ami már csak a fantázia szüleménye, képesnek kell lenni arra, hogy felismerjük a hajdani írástudók szándékait, gondolatait, mert ezek a gondolatok sokszor az emberiség őskorából eredeztetnek, és ma is tömegeket tudnak megtartani a közösségi létben. Aki egy ilyen eszmét ignorál, az ne vitatkozzon múltról, jövőről.

Nem tudom,

mi az eredeti foglalkozásod. Abban biztos jó vagy. De ennyi, hosszú lére eresztett történeti sületlenséget rég nem olvastam. Történészként persze nehéz lenne elfogadnom, hogy a szakmám teljes módszertana hibás, és ahelyett egy háromszáz évvel korábbi, alapvetően a hitigazságon alapuló spekulatív gondolati rendszert kellene használni a dolgok értelmezéséhez. Szíved joga persze, hogy te ezt használd. Engem ez nem igazán érdekel. (Azért nézz utána a neten a „forráskritika” szó jelentésének…)

Történészként:::)

A történelmet nem a történészek írják, hanem a politika. Ezt még egy történésznek is illene tudnia. Különösen, ha egyébként leginkább rendszerkritikusként nyilvánulsz meg. A forráskritikára leginkább a forráskritikus eszmei hozzáállása nyomja rá a bélyeget, amely még az objektivitás megtartása mellett is döntően befolyásolja az eredményt, de mint tudjuk, a politika gyakran gyártott hamis forrásokat is a történelem számára. Amúgy foglalkozásomra nézve eredetileg újszülött voltam.:)

Ez egy

szép nagy közhely. De mi köze a témához?

Történészként tudnod

Történészként tudnod kéne, hogy Jézus idejében igencsak gyerekcipőben járt a történetírás, és az szinte kizárólag a Római Birodalom fővárosára, illetve előzőleg néhány hellén államra korlátozódott. Így írásbeli források híján gyakorlatilag nem lehet beszélni forráselemzésről. Az erre való hivatkozásod a legnagyobb közhely. A magyarok eredetéről még ezer évvel később sincs írásbeli forrás. Azt pedig egyetlen történész sem állíthatja, hogy a történeti írásbeliség előtt senki, vagy semmi nem létezett, hiszen nincs róla írás. De a Biblia szövege, és az evangéliumok rendelkezésre állnak, és az is elolvashatja, aki nem hisz a csodákban, és el tudja dönteni, hogy mely esemény reális, és mely esemény irreális benne. Az emberek nem cél nélkül, és nem oktalanul alkotnak maguknak eszméket, és legendákat, azokban is van rendszer, bár úgy lehet, azok elemzése meghaladja egy történész képesítését. Nem öncélú hazudozás az ami a legendákban foglaltatik, és aki nem létezőnek tekinti a némileg homályba veszett múltat, az hazudik a legnagyobbat. Ez esetben a forráselemzés a Biblia szövegének elemzését jelenti. Ez már csak azért is érdekes kérdés, mert például Mózes könyvei még Jézust megelőző évezreddel korábbi korszak kizárólagos írásbeli emlékei (népekről, városokról, személyekről, eseményekről, életmódról, vallásokról). És ilyenkor még egy történésznek is az a legnagyobb kihívás, és a legnagyobb eredmény, hogy az írás alapján felfedje a valódi eseményeket, történéseket, összevetve azt a korszak régészeti leleteivel.

Jézus létének tagadásával kapcsolatos legnagyobb hiba persze az, hogy valójában nincs egyetlen olyan tény, ami cáfolná Jézus létezését. Ezzel szemben a Biblia Újtestamentumának egésze Jézus személyére, cselekedetire épül. Jézus létének tagadása tehát megfelelő érvek nélkül minden tudományosságot nélkülöző ostoba elhatárolódás a realitásoktól. Az is ostobaság, ha valaki a hajdani Jézust a mai népszerűsége alapján világhírűnek képzeli el. Nem volt az, és éppen kínhalála, és követőinek állhatatossága tette őt később ismertté. Így azután nem is késztetett senki korabeli történetírót arra, hogy írjon róla. Ezzel szemben alakja kiváló példát, és alkalmat adott követőinek, akik éltek is a lehetőséggel. Másrészről, ha Pál, és vele egybehangzóan a többi apostol kitalálta volna Jézus létezését, akkor szükségképpen keletkeztek volna ezt vitató korabeli írások, hiszen ezt a hazugságot a korabeli kortársak, illetve szemtanúk nyilvánvalóan ki tudták volna deríteni. Ez már csak azért is megtörtént volna, mivel az első keresztények igen jelentős üldöztetésnek voltak kitéve, és a keresztényeket üldöző hatalomnak Jézus létének cáfolása lett volna a legjelentősebb fegyverük. Nem cáfolták, pedig az írás szerint Jézust is a hatalom végeztette ki, sőt e cáfolat hiányában a hatalom szerint is így történt, és ők ezt így egészen biztosan tudták.