indy.media.hu független média központ

ez teljes katasztrofa, ami itt van. Az volt mar a bologna elott is, es most meg inkabb az. A kepzesek szerkezete is alapvetoen rossz. A hallgatok 30-40 orat toltenek hetente tanteremben. Emellett semmifele onallo munkara nincs energiajuk. Az ilyet sehol a vilagon nem nevezik egyetemi kepzesnek: ez tanfolyam. Legfeljebb fele ennyi kotelezo orara, es rengeteg onallo munkara lenne szukseg. De persze az oraszamot nem lehet csokkenteni, mert akkor, a miniszterium altal megszabott kotelezo oraszamok mellett, csak fele ennyi oktatot lehetne alkalmazni, es meg rosszabb lenne a szinvonal.

Azt lehet vitatni, hogy mennyit kellene kolteni nalunk a felsooktatasra. De azt igen nehez, hogy ha ennyit koltunk, akkor azt nem igy kellene. Amit az elmult 20 ev oktataspolitikaja nagyon elhibazott es amire meg egy lapattal ratett a bologna: nem ismertek fel, hogy kell kulon elitkepzes es tomegkepzes.

A mostani anyagi forrasok max ket elit egyetem fenntartasat engednek meg. Ezeket letre kellene hozni. Egy budapesti es egy videki egyetemet ki kellene nevezni elit kutatoegyetemme. Az egesz orszagbol ossze kellene ezekre szedni a legjobb oktatokat. Ezt csak ugy lehetne megcsinalni, hogy kulfoldi szakemberekbol allo bizottsagokat kellene felkerni, ok szelektalnak az oktatokat.
Allamilag finanszirozott doktori kepzest csak ezek az egyetemek folytathatnanak.

A tobbi felsooktatasi intezmenyben maradna a tobbi oktato. Ezekben tisztesseges B.Sc. ill. B.A. es esetleg nehol M.Sc. es M.A. kepzest lehetne folytatni.

Ami ezzel szemben most megy, az tragikomikus. A minoseg folyamatos romlasa mellett egyre tobb kepzohely, egyre tobb program, koztuk rengeteg doktori program. Az allam pedig ugy probal az egeszbol diszkreten kihatralni, hogy felevente hoznak egy uj felsooktatasi torvenyt, es allandoan szigoritanak mindenfele adminisztrativ felteteleket. Az intezmenyek pedig szorgalmasan keresik a kiskapukat. Egyszoval folyik a szokasos ossznepi magyar tarsasjatek. Most peldaul a Magyar Akkreditacios Bizottsag nevu kozvetlen politikai iranyitas alatt allo fedoszervezeten keresztul probaljak nevetseges es kicsinyes adminisztrativ intezkedesekkel visszaszoritani az egyre burjanzo doktori iskolakat.

Itt a cikk, ahonnan idezek http://vilag.transindex.ro/?cikk=7383 , nem tokeletes, de nagyjabol atadja, mi bajuk, es miert. Ott voltam, lattam, ha egy provincialisabb valtozatat is, az infoim azon alapulnak, ok mit mondtak + mit irtak pl olyan dokumentumokban, mint egy harmincoldalas tanulmany a temarol, „szevillai bolognaellenes tanacs” alairassal. De foleg az latszott, hogy valoszinuleg nem faradnanak ennyit, ha nem lenne okuk ra.

„A tervet eleinte kiválasztott egyetemeken tesztelték, és bevezető-kísérleti (pilot) programok keretében átálltak rá az első országok (köztük Románia és Magyarország). Spanyolország ezek egyike, így az, ami itt történik, a folyamat kibontakozásának előőrse.

A reform következményei Spanyolországban:

Az ösztöndíjak vége.

Triviálisnak tűnik, de nem árt elismételni, hogy Nyugaton az egyetem alapértelmezésben nem ingyenes, az esélyegyenlőséget egy bizonyos fokig a jobban teljesítő diákok ösztöndíja biztosítja.

Spanyolországban most vezetik be a „magánösztöndíjak”-nak nevezett hitelkonstrukciókat, amiknek a maximális kamata előre meg van határozva, de lényegük szerint mégsem ösztöndíjak, csak kölcsönök. A vissza nem térítendő ösztöndíjak csökkennek, és csak az első négy évben kaphatja a diák. Az állam egyetemfenntartóként csak az eső négy évben ítél meg ösztöndíjakat, Angliában meg már egyáltalán nem.

Az egyetemi képzés drágulása.

Spanyolországban most vágják ketté az egységes egyetemi pályát alapképzésre és a mesterire-doktorira. Hogy a diák ismerje mindazt, amit eddig egy felsőfokú képzési ciklus elvégzése után tudott, mesteriznie is kell. De a mesteri minden kreditje három-hatszor annyiba kerül, mint a alapképzéses kredit (6000 euró is lehet egy év tandíja), így a többség számára hozzáférhetetlen lesz.

Ezenkívül a kreditekbe ezentúl beleszámolják az otthon ledolgozandó órákat is, így ugyanannyi tudásért ezentúl többet kell fizetni.

A tudástartalom csökkenése.

Az alapképzés négy évre rövidült, de ebből is az első év legalább felében kötelező lesz az egész tudományágról szóló, általános témákat tanítani – például ugyanazt egy fizikusnak, mint egy biológusnak. A kreditek negyedét, négyéves kepzéssel számolva, cégeknél dolgozva lehet megszerezni: így a vállalatok olyan ingyen munkaerőt kapnak, aki még fizet is az egyetemnek azért, hogy dolgozhasson.

A cégek befolyása a tartalomba.

Ezekben a határozatokban es irányelvekben hemzsegnek az egyetem és a cégek közti „jobb közreműködést” követelő részek.

Az állami pénzforrások elapadásával csökkenésével a magáncégek adományai egyre szükségesebbek lesznek, de ezeket feltehetően nem adják ingyen. A befolyásolás szubtiliseb technikáin kívül létrejönnek egy-egy cég által finanszírozott szakok, például a madridi műszaki egyetemen már működik a Coca-Cola vízgazdálkodasi szakja. A cég Indiában több helyen annyi ivóvizet használ el a palackozókban, hogy nem marad a helyiek fogyasztására, így a kurzus objektivitása kimondottan megkérdőjelezhető.

Nemcsak azzal van gond, hogy a cégek feltehetően azt a szakot-kart finanszírozzák, ami nekik megéri, hanem az egyetemek is annak arányában kapnának állami támogatást, hogy a diákok hány százaléka képes saját céget alapítani egy adott szak elvégzése után, vagy mennyire lesznek „sikeres munkavállalók”. A tiltakozók attól félnek, hogy az olyan úri huncutságok, mint a filozófia vagy a művészettörténet, szép lassan kihalnak.

A jelenlét kötelezővé válása.

Ez elvben akár a minőség javulását is maga után vonhatná, de ha a kurzus valóban hozzájárult a téma megismeréséhez, akkor a különbség eddig is látszott a jegyeken, és ha felesleges volt, akkor legalább foglalkozhatot az ember értelmesebb dolgokkal azidő alatt. Ami ennél súlyosabb következmény, az az, hogy így lehetetlenné válik dolgozni az egyetem mellett . Tehát aki eddig csak munkába állva tudta fizetni az egyetemet, az ezután kimarad az oktatásból. ”