indy.media.hu független média központ

Szomorú látvány, különösen egy ezüst BMW mellett. A Stefánián a bringautat nem festették újra, illetve, bocs, még a sárga csíkot sem festették újra. Ja, a válság. Aha. Kösz. Nem ez lett volna a teendők minimuma. Kellett volna először is forgalmi rendet változtatni (hogy ne üthessenek el a kanyarodó autók bringást). Aztán a bringautat kitenni az út mellél, oda, ahol most új autó-parkolóm sáv épült / újult fel. A sárga csík újrafestésének kihagyása már csak kegyelemdöfés.

———————————- note ——————————————
Valójában sehol sem festik újra - lásd a budai rakpartot. Módszeres leépítés - beleértve a max 10-es táblákat (amik a járda szintjére hozzák le a bringautat, amely a nemzetközi térképeken is főszereplő - volt). A rakpart persze komplex kérdés, hiszen a gyalogosok közt repesztő barom bringások bármely elméletet keresztül húznak,és azt kívánod, hogy sose járjanak arra bringások, de mégis, ez a rakpart az a kis útvonal, amely budapestiek ezrei számára a rendes polgári közlekedés lehetőségét képviseli - már a ‘90-es évek óta. Ez az út hagyomány. Mindegy, akárhogyan is, ha felfestenék a vonalat, amely elválaszt bringást gyalogostól, mindenki jobban járna - kivéve, akinek k kell fizetnie a festékszámlát. Így van, hogy nincs csík. Egyszerűen nem akar új csík létrejönni, pedig a 2006-os kamukampányhoz még új szakaszt is gyártottak a rakparton. A csík jobb, mint a nem csík, mert szervezettebb, és szeparációt tesz lehetővé. A rakparton nem akar új csík keletkezni, megvárják, amíg végképp eltűnik, kiradírozódik.
A Margit szigettel párhuzamos budai Duna parti bringaúton korábban sárga téglák jelölték a bringautat - felújították: sárga téglákat elvitték - PONT. Leépítés, annak nevezném. Nem építés, hanem leépítés. Mellesleg, ha ez a dél Budát Óbudával összekötő gerincvonal eltűnik, darabossá válik, mint az Andrássy, azok a fejek, akik rá akarnak kapni a bringázásra, 1000-ből csak (mondjuk) 150 fog rákapni - 850 helyett. A bringázás forradalomszerű terjedését az utak középkori szinten tartásával lehet leginkább elérni - talán. Ha sokan bringáznak, az új helyzet, új probléma, új költések igénye, és még a régit sem bírják megoldani.
———————————- note vége ——————————————

De bocs, ez csak úgy idecsúszott, nem ez e cikk témája - csak a leépítésről jutott az eszembe (én is utálom a rakpartot használni, ha mégis azt teszem, 2 hetente 1x, akkor a villamos sínek közt megyek).

A lényeg, a Stefánia GhostBike-ja. Szemétbe fog kerülni. Kegyes halál. A bringások társadalma viszont egy kérdéssel néz farkasszemet: vajon egy GhostBike egy alkalmi, számunkra jelentéssel bíró (a szöveg csak annyit mond: már nem teker tovább) emléktárgy, amit idővel a kukáskocsik vagy a fémhulladékgyűjtők magukkal visznek - vagy emlékmű. Másik kérdés, hogy ez a GhostBike egy emlékmű-e, egy kegyeleti spot, vagy csak egy installált urbánus tárgy kitéve a durva amortizációnak (1 év = 100%).

Kérdés, vajon nem kellene-e egy bringás érzületű képzőművészt vagy többet is megkérdezni, milyen GhostBike emlékművet „emelnének” (hasonló méretben, nem a térfoglalás a cél, sőt, fontos, hogy ne foglaljon indokolatlanul sok helyet). Egy belső szimpátia pályáztatásra gondolok. Totál low budget.
Valaki csak tudna egy bringás mementót, egy emlékművet emelni … amely tartós, időtálló … és kifejezi a lényeget :)
 :(

Ha lenne egy ilyen emlékmű., akkor nem kellene azt mondanunk, hogy a kereszteződés forgalmi rendje változatlan maradt, és ebben a formában túlélte nemcsak az áldozat-biciklist, de a neki állított emlékművet is. Mivel a kereszteződés változatlan, még a csíkokat sem festették újra a felújításkor, körülbelül triplán indokolt, hogy az emlékmű tényleg emlékmű legyen, és ne csak egy gyorsan pusztuló tárgy, egy souvenir. Emlékmű, rendes kis táblácskával, rajta, hogy miért van ott. Miért ne? Hát nem ez lenne /lesz a természetes?

Persze, lehet olyat is mondani, hogy nem lehet mindenütt emlékművet állítani, ahol valaki meghalt közlekedési balesetben, mert akkor az utak betelnek emlékművekkel - de nyilván lehet disztingválni is. Ezt az emlékművet már felállítottuk. Felállítottuk, és nem az volt a cél, hogy egy évig lesz ott, aztán kuka. Lehet kicsi. Foglalhat kis helyet. Lehet az egy tábla az oszlopon + valami térplasztika. A lényeg, hogy megmaradjon. Nem?

[A cikket a beküldöttekből emeltük át, eredetileg 2008 dec. 14-én jelent meg. Köszi jepe!]