Navigáció
jön! jön!
- 2011-04-07 19:30
- 2011-04-21 19:30
- 2011-03-31 19:30
- 2011-04-29 19:30
Belépés
Legvitatottabb cikkek
Friss hozzászólások
- éntelen (nem ellenőrzött)
- Pash Cutter
- yyeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeah (nem ellenőrzött)
- Eötvös utca 10 (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- éntelen (nem ellenőrzött)
- agapé
- Cenzné (nem ellenőrzött)
- Uio (nem ellenőrzött)
az imc hálózat
Állampolgári jog a lakhatás Franciaországban
(képünkön a Palais de Justice látható. Oda fognak menni a francia hajléktalanok.)
A francia parlament 2007 februárjában fogadta el a lakhatási jogról szóló törvényt, amely kimondja, hogy a Franciaország területén szabályosan tartózkodó személyeknek az állam garantálja az önálló és megfelelő szálláshoz való jogát. December elsejétől - először Európában - minden olyan személy perelheti a francia államot, aki lakhatás iránti kérelme nyomán sem kapott kielégítő megoldást az illetékes szervektől, noha szabályosan tartózkodik Franciaország területén.
A törvény értelmében az állam köteles segítséget nyújtani azoknak, akiknek nincs hol lakniuk. Az érintettek 2008. január elseje óta nyújthatják be lakás iránti kérelmeiket az erre kijelölt megyei bizottságoknak, amelyeknek javaslatára a helyi prefektúrák kötelesek hat hónapon belül megfelelő szálláshoz juttatni a rászorulókat. Ennek elmulasztása esetén december elsejétől bíróságon követelhetnek az érintettek jogorvoslatot. Az első ítéletek két hónap múlva várhatóak.
A törvény végrehajtására felállított bizottság jelentése szerint Franciaországban 600 ezer család él olyan körülmények között, amelyek alapján jogosult a lakhatási jog nevében lakáskérelmet benyújtani. A lakásügyi minisztérium adatai szerint október 31-ig csak alig 50 ezren éltek ezen jogukkal. Az év végig összesen 60 ezer kérelem várható, ebből 40 ezer Párizsban és környékén. A kérelmezőknek csak 9 százaléka jutott eddig megfelelő szálláshoz.
A viszonylag kevés kérelem azzal magyarázható, hogy az érintettek, azaz a hajléktalanok és a szegény családok, illetve a velük foglalkozó állami tisztségviselők egy jelentős része nem ismeri a törvény részleteit. A segélyszervezetek ezért már nyár óta információs kampányt folytatnak a hajléktalanok és a rossz körülmények között élők körében, elmagyarázzák, hogyan érvényesíthető a lakhatáshoz való jog. A francia tömegtájékoztatási eszközök szerint annyira bonyolult a törvény, hogy képtelenség szakértői segítség nélkül kitölteni a benyújtandó kérőlapot.
Franciaországon kívül eddig csak Skócia fogadott el hasonló jellegű törvényt Európában. A 2003-ban megszavazott Homeless Act értelmében azonban csak 2012-től garantált a megfelelő szálláshoz való jog Skócia területén.
Buzás Endre, Menhely Alapítvány
http://hvg.hu/vilag/20081201_hejlektalan_franciaorszag_lakhatas_torven.a…
http://nol.hu/archivum/archiv-435724
http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=27374
Hozzászólások
a hazai hajléktalanságról, friss:
http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/629574.html
Éves összegek:
„krízisautók és speciális utcai gondozószolgálatok támogatására 35 millió forintot meghaladó összeget fordítanak ebben az évben. ”
„A hajléktalanok étkeztetése az éjjeli menedékhelyeken és a nappali melegedőkben 50 millió forintos támogatást élvez”
Érdemes megfigyelni, hogy sem a hajléktalan létből való kigondozás, sem a hajléktalan lét megelőzése nincs szóba se hozva. Sokkal inkább az utólagos kárenyhítés, hogy ha valakinek lefagy a lába, akkor utána mit lehet tenni. Tehát nálunk hajléktalanoknak van limitált napi adag meleg étel, külön kórházi férőhelyek hajléktalanoknak, védőoltások hajléktalanoknak, tehát az a lényeg, hogy „színvonalas ellátásban részesüljenek ezek az emberek a fővárosban és a vidéki településeken is”, nem pedig az, hogy ne legyenek hajlék nélkül emberek, és mondjuk ne kelljen színvonalasan levágni azokat a fagyott lábakat.
egyetértek
Egyetértek!
A problémát megelőzni kell, nem pedig utólag orvosolni naggyon sok pénzből.
Ezért ágálok a pozitív diszkrimináció ellen. Az csak táptalaja a „gárdásodás” útjának.
nemcsak-hanem-is
szerintem mindkettőre szükség van, párhuzamosan
nem lehet mindenkit „megmenteni”, de nem szabad „lemondani” senkiről, az állam legalább is nem szelektálhat emberi életeket ezen elv szerint (mi olcsó és mi nem)
hihetetlen
Hihetetlen az hogy milyen hozzászólások születtek!
Tovább érik a gondolat arról hogy elhagyom ezt az országot, mondjuk franciaországba.
Oda, ahol nem kell lakásra kuporgatnom pénzt, mert ad az állam.
Oda ahol nem kell az egészségügyi ellátásért fizetnem(zsebbe sem), mert fizeti az állam.
Oda, ahol annyi a munkanélküli segély, hogy vígan megélek belőle.
No-neeee!
Valami nagy-nagy átverés lehet a dologban, mert attól tartok ha senki nem dolgozik, akkor mindezt lehetetlen finanszírozni.
Vagy ha mégis maradnék, akkor kénytelen leszek melegzsidócigánynak vallani magam, hogy élvezhessem a pozitív diszkrimináció nyújtotta előnyöket: -sorban állok segélyért, -20E forint alatti értékben lopok és megélhetési bűnözök, - nem fizetek a bkv-n, stb-stb-stb.
Ma már nem érték ha valaki becsületesen dolgozik. Majd ad az állam…segílykét…soookat…
Aztán csodálkozunk ha Gárda meg erősödik…
u.i:
Moderátor kedves - ezt a hozzászólást is törlöd?
Vazze, én meg az ilyen
Vazze, én meg az ilyen hozzászólásoktól vagyok kiakadva!
És azt meg végképp nem tudom (már sok helyen olvastam ilyen hozzászólásokat), hogy miért gondolják emberek, hogy azt a nyamvadt 27000 forint munkanélküli segélyt „fel lehet venni” akármikor, csak úgy bemondásra. Felvilágosítalak, hogy ez minden kétszáz ledolgozott munkanap után jár 2 évig, és még emellett is több feltétel van. (a szoctámmal nem tudom hogy van, de ott is biztos szabályrendszer van.)
Ha buzi vagy (és tudják rólad), vagy cigány, akkor meg jó eséllyel nem fogsz munkát találni, ami még egy mezei fehérbörű heterónak is k. nehéz mostanság.
és tényleg nem kívánom neked, hogy úgy üssön be a gazdasági válság, hogy a munkád mellett a lakásod is elveszítsd, és akkor majd az utcáról osztogathatod az észt arról, hogy dögöljél meg, mert te lusta paraszt, nem voltál képes dolgozni!
Uff!
Miért pont a cigányok?
Azt tudjuk, hogy a vélt vagy valós erős családi kötelékek épp a romákat óvták meg sokáig a hajléktalanságtól, így a kétezres évek elejéig a teljes népesség arányában kis százalékban voltak hajléktalanok. Mára ezek a társadalmiasító erők, a családi védőhálók is erősen erodálódtak a szegény romák körében, de még inkább erózió nélkül is kevésnek bizonyultak, ezért valóban számosan megjelentek az utcán.
De a hajléktalanság tipikusan az a terület, ahol a romák számaránya - a jelenlegi becslések szerint - még ma sem haladja meg az össznépességben számított arányukat.
Így aztán ez a cigányozás kicsit mórickásnak tűnik: miről jutottak eszedbe a romák?
„miről jutottak eszedbe a
„miről jutottak eszedbe a romák?” nekem az előző hozzászólásról (-ból), amire válaszoltam.
de amúgy igazad van. :)
Valóban?
Kedves Ági!
A probléma valóban létezik, valós.
Az is tény, hogy komplett falvak segélyből élnek.
Ám a pozitív diszkriminációval belőlem csak ellenérzést váltanak ki.
Mért kap minden romagyerek után a szüleje pénzt azért hogy óvodába iratja? Mért kap havi rendszerességgel pénzt azért hogy oda rendszeresen járassa? És ezek után van pofája azt mondani az egyik apukának: „Aztán ha nem vigyáznak itt a gyerekre, elvágom a torkukat!”
Véleményem szerint nem jó úton haladunk a probléma megoldása felé. Biztos hogy nem így kell ezt megtenni.
És az is biztos, hogy nagy „jogok” emlegetése mellett szó sem esik a kötelességekről!
OFF!
Probléma és megoldás
Tisztelt Névtelen!
Veszélyes szavak ezek.
Egyrészt minden kedvezmény és segély pozitív diszkrimináció, ha nem alanyi jogon jár. Az adókedvezmények is!
Másrészt az etnikai alapú segélyezés valóban gondot jelentene, de ilyenről - bavallom - nem tudok. A rászorultsági elv egyre inkább teret nyer, ami elvben jó, de mivel meg kell jelenni a közösségi térben és az intézményrendszerben, reprezentálódni kell, a rossz érdekérvényesítési képességű, leszakadó csoportok számára egyre elérhetetlenebbé válnak az épp számukra kialakított jogosultságok…
Az etnikai pozitív diszkrimináció veszélyei valóban megvannak. Két legitim, számomra is elfogadható formáját látom: a kulturálisat (mint minden nemzetiségnek, a romáknak is jogos igénye, hogy a számarányosat meghaladó mértékű támogatást kapjanak, hisz vannak abszolut költségei is a kulturális fönnmaradásnak), valamint a társadalmi reprezentációst (azaz pl. a szappanoperában a roma orvos, ügyvéd, igazgatótanácsi tag, buszvezető, rendőr, kreatív menedzser, vagy pl. a való életben a roma riporter, műsorvezető, állami tisztviselő megjelenését). Ez utóbbi a többségi társadalom akkulturációs és szegregációs nyomását (mert az a helyzet, hogy a két egymást kizáró hatásal együttesen nyomjuk el a romákat) lohaszthatja. Ugyanakkor minden deprivált, leszakadó csoport pozitív diszkriminációja szükséges etnikumtól függetlenül (a társadalom alsó deciliének kb. harmada rom, kétharmada nem az!). Ahhoz, hogy legalább az élhetőség szintjén integrált legyen társadalmunk, bizony az adóforintjainkból kell finanszíroznunk (és alanyi jogú hozzáférés alapján, mert - még egyszer - a periferizálódó csoportok nem tudják érdekeiket még artikulálni sem, nemhogy érvényesíteni!) megélhetésüket és az őket integráló intézményrendszert is. Ez a bűnözésnek, a munkaerő-piaci képzetséghiánynak éppúgy gátat szab, mint a szintén életminőség-változtató társadalmi-gazdasági és kulturális kettészakadásnak. Ez közvetlen gazdasági előnyökkel éppúgy jár, mint közvetett, áttételes társadalmi előnyökkel.
Azon családok, amelyek a szegénységi kultúra (kb. a nemzedékileg átörökített kulturális-egzisztenciális szegregáció, a társadalmi integrációs képességek elsajátításának generációsan átadott hiánya, szociokulturális vákum) által csapdába (pontosabban örvénybe) kerültek, csak a szekunder szocializációs közeg (a másodlagos társadalmiérték-átvivő , főként az oktatás) és a harmadlagos közeg (pl. a média) közös erejével reintegrálhatóak. Igazad van ugyan, hogy nem a fizetés az optimális, ez a bourgeois uralkodó osztály önzésén múlik. De ha nem elérhetőek másként (elérhetőek volnának, de nem a jól képzett szocmelós és pszichiáter hálózat bővítése, az pedagógusképzés bölcsödétől egyetemig tartó színvonalemelése és megerősítése kap anyagi támogatást, hanem a tőkeakkumulációs bázisok, a bankok, a középréteget kiszolgáló intézmények, a „fizetős” kulturális termékek), akkor marad az, hogy közvetlenül nekik fizetünk a tanulásukért. Ugyanis a szegénységi kultúra circulus vitiosusából csak a szociabilitás elsajátított igénye mutathat kiutat.
Szóval minden leszakadó család számára igenis bármi áron az oktatás felé kell irányítani a figyelmet.
A gyermekeik még a pénzért tanulnak meg írni-olvasni. Az unokáik talán már nem csak azért. A dédunokák pedig biztosan nem.
Rövidebb megoldás nincs. Ami rövidebb és olcsóbb, az nem megoldás. Ez is épp csak határeset.
Ha roma, ha nem roma.
Üdvözöl:
Merlin
válasz
Kedves Melin!
Én nem tudok így fogalmazni, hozzászólásod nekem kicsit nehezen érthető, bevallom többször is elolvastam.:-)
Ha jól értem, akkor az oktatás felé kell fordítani a figyelmet, ebben pedig maximálisan egyetértek.
Ám a mai politikai érdekek bizonyára nem ezt diktálják, mert szemmel látható ahogy egyre süllyesztik le a pedagógustársadalmat.
Azt, hogy van-e „etnikai alapú segélyezés” ilyen köntösben, nem tudom, de egy óvónő mesélte nekem az említett esetet. Ennek kapcsán azzal kell tisztában lenni mindenkinek, hogy nagyon sok ember nem fog utánajárni annak, pontosan „milyen alapú” is ez a segélyezés (se ideje, se energiája rá). Ez pedig teljesen érthető okból feszültséget fog okozni. A feszültség pedig előbb-utóbb felszínre tör. Ezért továbbra sem hiszem, hogy önmagában ez az út eredményre vezethet, ez a segélyezési rendszer megoldja a problémát.
üdv