Kötelesség, kötelességteljesítés, vállalt kötelezettség a.Az
ország alárendelt helyzetéből adódó kényszercselekvés, amely a
mindenkori csatlósbeszédben kellemetlen, de szabad és hasznos
lépésekként értelmeződnek. (Vö. jövő) A rendszerváltás után újból
megjelent az államszocializmusból jól ismert „tartozunk valahová, s
ahová tartozunk, azzal szemben kötelességeink vannak”,
ill. „meg kell felelni az elvárásoknak” kliséi. Gyakran párosul
a kötelesség fogalmához a szégyenérzet fölkeltése, „magyar
kisstílűség” motívuma: „egyszer merjünk már bátrak és
önfeláldozók lenni”, „kis ország, kis foci”, „mi,
magyarok, mint mindig, most is elbaltázzuk”, „nem ezt várják
tőlünk”, „jó magyar módra megint leszerepeltünk”,
„bizonyítanunk kell” stb. (Vö. együttérzés.) E motívum
különféle formákban gyakran megjelent a NATO-tagság, az EU
csatlakozás, majd az afganisztáni és iraki szerepvállalásunk itthoni
népszerűtlensége, illetve az attól való össznépi húzódozás kapcsán:
„Magyarország a világ legerősebb demokráciáinak a közösségeibe
tartozik, osztja azok értékeit és elveit, ezért nem szabad elzárkóznia
a katonai részvételtől.” Ilyenkor a „haszon”, ill. az
„érdek” elve is háttérbe szorul: „Magyarországnak nemcsak
haszna, hanem kötelességei származnak abból a szolidaritásból, amelyet
a tagság jelent. Hogy ezt nem megúszni kell, hogy itt nem lehet
csalni.” (idézet: Nem rés, bástya. Magyar Narancs 2002 nov. 7)
b.Kötelezettség terheli az uralkodó világhatalmat is:
társadalmi-gazdasági berendezkedését, mint legfőbb jót exportálnia
kell, azaz megosztania az emberiséggel. Minthogy az Egyesült Államok
„hatalmas ország, erős demokráciával és gazdasággal”, ám éppen
„óriási befolyása miatt nem szigetelődhet el a világ többi
részétől”, mi több „segítenie kell más országoknak a
demokrácia, a béke és a szabadság megteremtésében”. „Az
Egyesült Államok példa nélküli és mások által meg nem közelített erőre
és befolyásra tett szert a világban. Ezt a fölényt azonban nem
egyoldalú előnyök szerzésére, hanem a demokratikus értékek
előmozdítására kívánja felhasználni. Nem csupán biztonságosabb, hanem
jobb világot szeretne teremteni” (idézet: Blahó Miklós:
Szuperhatalom stratégiát keres. 168 óra, 2002. november 14.) Korábban
a Szovjetuniónak is kötelessége volt segíteni a világ haladó erőit az
imperializmus ellen, harcolni a békéért, stb.
Hozzászólások
magyar narancs
Hogy így említésre került 2 „kedvenc” hetilapom!
Valamiért a 168 órával kapcsolatba engedékenyebb vagyok. (Olvasóik inkább csak az idősebb korosztályból: ők már csak megerősítést várnak, a megingathatatlan véleményükhöz!)
DE a Magyar Narancs határozottan kártékony!
A fiatalabb korosztálynak igyekszik eladni a mai rendszert és első osztályú lakájait! Ráadásul azzal a „fölénnyel”, hogy ők (a mancsosok) baromi jó fejek! Rajtuk (és Gyurcsányon) kívül mindenki hülye! Röhej!:(((
mindenütt ott vannak
a zsidózás nem rendszerkritika, még ha cinikusan „közel-kelet”, „karvalytőke” vagy „holokauszt-bisznisz” csomagolásban kapjuk. a zsidózás az zsidózás, és elég könnyű felismerni, akkor is, ha nem értünk egyet se az izraeli kormánnyal, se a magyarral, se az amerikaival. (megjegyzés: nem értünk)
azt is hozzátenném, for the record, hogy a magyar narancsnak esze ágában sincs eladni a mai rendszert, és nemigen olvasni benne még halvány utalást se arra, hogy gyurcsány és lakájai jó fejek lennének. nincs benne összeesküvés, és nincs közös álláspontja semmiről. ki ezt gondolja, ki azt, aztán hol vitatkoznak, hol nem. ezt nehéz megemészteni, ha az ember mondjuk magyar nemzeten, demokratán, vagy 168 órán nevelkedett, de egy újság általában nem propaganda-céllal működik.
mancs
NEM „Gy. és lakájai”!
Hanem Gy. mint Főlakáj! És a MaNcs mint fő seggnyaló (úgy Gy.nek, mint GWB-nak! nem tudok még egy magyar lapot (sem!), amelyik ilyen lelkesen támogatná a jelenlegi amerikai adminisztráció háborús kalandjait!)
A rendszerkritika pedig végképp nem jellemzi a lapot!
És ezt valóban elég nehéz megemészteni!
Érdemes (ill. NEM érdemes!:) csak a mancs címlapokat megnézni!
Gyurcsány a nagy gondolkodó pózában!
Gyurcsány a haza megmentője pózában!stb.
(Nos én bevallom: Gy.t még majdnem szeretem* is (mert önazonos seggfej!), de a seggnyalóit megvetem!)
* A „szeretem” azért inkább csak amolyan költői túlzás!:)
mancs
mondom, a mancs nem egységes, és jelennek meg benne rendszerkritikus írások is, persze a többségük nem az, hanem szalonképes trendiség. igaz. kormánysegget nyalni én a mancsot még nem láttam, az pedig nem feltétlenül tanúskodik az aktuális helyzet iránti imádatról, ha az aktuális helyzetből indulunk ki; és nem kell emeszpésnek lenni ahhoz, hogy valaki megvesse azt a magyar jobboldali bagázst.
a gyé témához még félénken megjegyezném, hogy ő azok közé a politikusok közé tartozik, akik speciel gondolkodnak. ezt észre lehet venni. kár, hogy nem olyan szakmát választott, ahol ez kifizetődőbb volna, dehát én nem szólok bele. párt- és miniszterelnököknek ebből ugyan nem sok haszna van, és látjuk is, mi lesz belőle: póz.
mancs
Mostanság ritkán veszem a kezembe, de emlékszem még az iraki háborúval kapcsolatos cikkekre, meg úgy általában a kapitalizmussal, piacgazdasággal, az ún, „reformokkal” kapcsolatos publicisztikákra. Jó, ne nevezzük seggnyalásnak. Legyen szebben: a rendszer hivatalos, támogatott, „fiatalokat megszólító” hetilapja:-)
mancs
Nekem jobban tetszett az eredeti verzió!:)
Nem érdemes a mancsról visszafogottan nyilatkozni!
Alább egy tkp. jelentéktelen, de meglehetősen jellemző példa a munkamódszerükre.
Egy könnyűzenei koncertről van szó ugyanis.
Mellesleg a „könnyűzenész” akiről szó van, Laurie Anderson, a New York-i undergound kultikus énekesnője. És mint ilyen, ugyebár a mancs számára is megkerülhetetlen figura. Nekem pedig régi kedvencem.
Az év elején Budapesten koncertezett. Óriási sikerrel.
Kíváncsian vártam a mancs koncert-beszámolóját, mert LA dalaival, szövegeivel nagyon keményen bírálta a jelenlegi amerikai adminisztrációt, az elhibázott és hazug iraki háborút, ill. a „szakemberek” vezérelte (egész) szép új világot!
Nos, 2 oldalas cikk volt LA-ról, ill. a koncertről. És egy sor sem arról, amit fent írtam!
A 168 óra „csak” rémes, de a mancs kifejezetten kártékony!
mancs
Bár, mint írtam, mostanság igen ritkán veszem kézbe, eddigi tapasztalataim alapján minden bizonnyal igazad van.
Egyébként néha jobb visszafogottabban nyilatkozni, mert az ironikus.
Én egyébként vágynék egy MaNcs típusú, de politikailag valóban korrekt:-) lapra.
mancs
Akkor az (önként) vállalt kötelezettségem, a mancs kibelezése teljesítve!:)
Ha csak nem piszkál föl vki, vissza is fogom magam!
P.S.: Az általam leírt kis storyban az a „szép”, hogy nem is hazudnak, csak sunyi módon elhallgatnak – nekik nem tetsző tényeket!
Ráadásul a kulturális rovatban, ami viszont összehasonlíthatatlanul jobb, mint a kül-és belpol!
(A zenei rovatuk,amíg mlt vezette, írta, nagyon jó volt. De nemrég ő is elment. Azóta nem idegesítem/szórakoztatom (állapottól, hangulattól függően!) a mancs cikkeivel!
Ja,és egy jó MaNcs az jó lenne, meg egy jó MAGYARORSZÁG! (Ez utóbbi, leginkább, átvitt értelemben!)
mancs
kormánysegget nyalni = szalonképes trendiség (168 óra, mancs)
és nem kell fideszesnek lenni ahhoz, hogy valaki megvesse ezt a magyar (magát megtévesztően!) baloldalinak nevezett bagázst, gyével az élén!
mindenütt ott vannak
Az tényleg túlzás, hogy gyurcsányékat éltetnék, és nem véletlen, hogy Seres is kiugrott a maga szélsőséges, szinte szovjet-típusú Amerika- és Bush imádatával. De azért a MaNcs valóban egy, a fennálló rendszert a fiatalosság, az (ál)alternatívoskodás, a kurvajófejekésfaszagyerekekvagyunk-ság, ill. a gonzo újságírás eszközeivel, meglehetőst aljadék módon népszerűsítő és teljes mellszélsességgel kiszolgáló lap. Funkcionális szempontból olyasmi, mint az egykori Magyar Ifjúság, amikor az alkalmasint haladni akarván a korral, mondhatni. a „fiataok nyelvén” próbált beszélni, s az akkori nyugati divatokat is át-áthozta, elemeiben persze, amennyire lehetett, és azt vetette be az államszocialista rendszer szolgálatában.
A MaNcs éppen ezért: az áljófejségként megjelenő konformizmus, az állazaságba csomagolt seggnyalás végett az egyik legköpedékebb szennylap. Jóval szemetebb, mint a nyíltan az államszocialista újságírás legszebb hagyományait őrző 168 óra és mások, mert azok legalább nem látszanak többnek, mint amik.
Egyébként, bocs, de amúgy ki nevezte itt a zsidózást bármilyen értelemben rendszerkritikának? Éppen ennek az ellenkezőjéről volt szó.